2. fejezet

     Másnap V idegesen lépett ki szobája ajtaján. Igaz, hogy Suga éjjel átjött elmagyarázni a helyzetet, de akkor is kellemetlennek érezte a fiúkkal való találkozást. Ráadásul Rap Monsterrel azóta még nem is beszélt.
     És pont a leader - túrt bele hajába kétségbeesetten. Remélte, hogy hamar elfelejtődik ez az incidens, nem szeretett volna senkivel se konfliktusba kerülni.
     - Jó reggelt, V! - köszöntötte mosolyogva a folyosón a mellette elhaladó fiú.
     - Jó reggelt! - köszönt vissza Taehyung még mindig gondolataiba révedve.
     Jungkook csodálkozva nézett a fiú után. A hatalmas mosoly helyett mintha kétségbeesés ült volna ki az arcára. Néhány pillanatig még bámulta a hátát, míg amaz el nem tűnt a folyosó fordulójában, aztán vállat vont, és tovább sietett Jiminnel közös szobájuk felé. Remélte, hogy a fiú felébredt már végre, és lemehetnek reggelizni.
     Időközben Taehyung leért a földszintre, de annyira elmerült a gondolataiban, hogy nem is figyelte, merre megy. Egyszer csak egy fehér ajtó állta útját, de ez sehogy sem hasonlított a kantin kétszárnyú ajtajára.
     - A francba! - kiáltott fel dühösen, majd hátraarcot csinálva igyekezett kiigazodni a számára még ismeretlen földszinti folyosókon. Útközben összefutott az éppen szintén reggelizni készülő Seokjinnel.
     - Néhány nap alatt beleszoksz, ne aggódj. Kissé tekervényes, de azért nem egy megfejthetetlen labirintus - nevette el magát az idősebb.
     - Remélem - mormogta az orra alatt Taehyung.
     - Az éjszaka történtek miatt vagy még mindig letörve? - váltott komoly hangnemre Seokjin.
     Taehyung szemei hirtelen kikerekedtek, csodálkozva fordultak a másik felé.
     Hát, ő meg honnan tud erről?
     - Reggel összetalálkoztam Rap Monsterrel, ő mondta - válaszolta meg a fiú gondolatban feltett kérdését.
     Hát, ez fasza! Az egész csapat meg fogja tudni?
     Taehyung egyre jobban kétségbeesett, de nem jött ki hang a torkán, csak tátogott, mint a partra vetett hal. Ám Seokjin mintha csak gondolatolvasó lett volna, szavaival rögtön megnyugtatta a teljesen összeomlani látszó fiút.
     - Nyugi, csak nekem mondta el, másnak nem szólt róla.
     Taehyung megkönnyebbülten sóhajtott fel. Legalább ezt megúszta. Biztos volt benne, hogy a három fiú napokig ezzel ugratta volna. Persze szigorúan a két érintett fél jelenléte nélkül.
Seokjin miatt nem aggódott, a fiú csendes, visszahúzódó személynek tűnt. Komoly, megbízható srác benyomását keltette az emberben. Taehyung sejtései az utóbbit illetően hamarosan be is igazolódtak. Időközben megérkeztek a kantin elé, ám a másik ahelyett, hogy benyitott volna, hirtelen a csapattársa felé fordult.
     - Szeretnék az éjjel látottakkal kapcsolatban valamit elmesélni neked. Van számomra néhány szabad perced?
     - Igen, persze - bólintott Taehyung, kíváncsian várva, vajon mit akarhat mondani neki a másik.
     Seokjin hirtelen megragadta a karját, és maga után húzta. Elfordultak a folyóson jobbra, majd a fiú rögtön az első ajtón benyitott. Az ajtó minden ellenállás nélkül kitárult. Egy szűk kis helyiségben találták magukat, az ott heverő seprűk, vödrök, és mindenféle tisztítószerek alapján valószínűleg a takarítók raktárhelyisége lehetett.
     Seokjin felkapcsolta a villanyt, míg Taehyung becsukta maguk mögött az ajtót. A hely szűkössége révén egész közel kellett állniuk egymáshoz, és Taehyung csak most vette észre a fiú gyengéd arcvonásait.
     Seokjin határozottan jóképű volt, de nem az a szembetűnő, szívdöglesztő típus. A vonásai sokkal inkább lágyak és kifinomultak voltak, mintha csak egy festő vásznán keltek volna életre. A meleg, barna szempár pedig nyugalmat és biztonságot sugárzott, bár Taehyung fejében megfordult, hogy talán csak az adott helyzet miatt látja mindezeket a fiú tekintetében. Jobban megfigyelve azonban, mintha némi bizonytalanság is megbújt volna a szemeiben.
     Aztán tekintete a másik ajkaira tévedt. Azokra a gyönyörű, kívánatos ajkakra. Elképzelte milyen puha, meleg csókokat lehelhet vele a fiú, és ebbe beleborzongott minden porcikája.
     - Taehyung, jól vagy? - hajolt közelebb hozzá aggódva Seokjin.
     - I-igen, csak elbambultam kissé, ne haragudj - szabadkozott, miközben azon dühöngött magában, hogy lehetett ennyire hülye. Remélte, hogy a másik nem vette észre, mennyire megbámulta. De a fiú vagy tényleg nem vette észre, vagy csak úgy tett. Mindenesetre kiegyenesedett, megköszörülte a torkát, majd megszólalt.
     - Most viszont kérlek, figyelj rám, szeretnék valamit elmesélni Rap Monsterrel és Sugával kapcsolatban. - Taehyung bólintott, jelezve, hogy figyel, mire Seokjin folytatta. - A két srác itt ismerkedett meg a dormban egymással. Már az elején szimpatikusak voltak egymásnak, de köszönésen kívül más nem történt. Aztán egy nap megtudták, hogy egy csapatba kerülnek.
Örültek neki, és nagy lelkesedéssel vetették bele magukat az egymással való közös munkába. Teltek a napok, hetek, hónapok, és ők szép lassan egyre jobban megkedvelték egymást. Egyre több időt töltöttek együtt, egyre jobban megismerték a másikat, míg végül egymásba szerettek.     

     Aztán egy nap elcsattant az első csók. Ám ekkor Suga megijedt. Aggódni kezdett, mi lesz, ha valaki rájön a kapcsolatukra. Hogy tudják majd eltitkolni mindenki elől? Na és a csapattársak? Vagy őket avassák be? De akkor mit tegyenek, ha a többiek nem fogadják el a kapcsolatukat? És, ha el is fogadnák, ha ez egyszer kiderül, az az egész csapat végét jelentheti. Egy még teljesen össze sem állt, nem debütált csapat végét.
     Suga nem tudott, és nem is akart ekkora kockázatot vállalni. Megbeszélték, hogy csakis egyszerű csapattársaként fognak egymással viselkedni. És tartották is a szavukat, de közben rettenetesen szenvedtek. Főleg Suga. Azt hiszem, Rap Monster is, de ő sokkal jobban palástolta az érzéseit.
     A két fiú persze azt hitte, hogy mi, többiek mindebből, az egymás iránti érzéseikből és szenvedéseikből mit sem veszünk észre, de tévedtek. Mi talán előbb láttuk, hogyan éreznek egymás iránt, mint ők maguk. Szóval így folytatódott tovább minden, míg egy nap Jimin megelégelte a dolgot és megkérdezte tőlük, hogy miért nem vallják be azt, amit még a vak is lát, vagyis hogy szerelmesek egymásba. Erre persze mindkét érintett fél fülig pirult zavarában.
     De Jimin nem hagyta annyiban, tovább bíztatta őket, hogy csókolják meg végre egymást. Ám tátva maradt a szája, mikor Suga szégyenlősen bevallotta, hogy már túl vannak a dolgon. Viszont Jimin ekkora végleg elvesztette a fonalat. Ha összejöttek, miért nem mondták el nekik? És akkor miért viselkednek ilyen hűvösen egymással? Miért játsszák meg magukat a csapattársaik előtt?
     Suga válaszából azonban mindenre fény derült. Megbeszélték, hogy csak barátok lesznek, csapattársak, mivel nem akartak gondot okozni a többieknek, veszélybe sodorni a csapatot. Mert, ha a köztük lévő kapcsolat napvilágot látna, az az egész banda létét fenyegetné.
     Mindannyiunkat meghatott Rap Monster és Suga cselekedete. Ha arra gondoltunk, hogy ők ketten képesek lettek volna miattunk feláldozni a szerelmüket, melegség járta a szívünket. Úgy éreztük, többé nem csupán csapattársak, hanem barátok vagyunk. Valahogy közelebb kerültünk egymáshoz.
     Jimin kijelentette, hogy majd mi fedezzük őket. Ebben mind egyetértettünk. Suga persze, először megijedt, de megnyugtattuk, hogy nem lesz semmi baj, bízzon bennünk. Mégse hagyhattuk, hogy így szenvedjenek. Suga annyira meghatódott, hogy a könnyei is eleredtek, Jimin átkarolta, úgy vigasztalta. Még Rap Monster is teljesen elérzékenyült, pedig ő nem szerette kimutatni a legbenső érzéseit, látszott is rajta, hogy zavarba van.
     Aztán J-Hope felvetette, hogy akkor már egy szobába kellene költözniük. Na, de mégis milyen indokkal tehetnék ezt meg? Ez járt mindünk fejében. De nem kellett rajta sokáig gondolkoznunk, mert J-Hope-nak máris támadt egy ötlete, mondjuk szerintem Rap Monster nem egészen így képzelte a megoldást.

     Másnap az épületben mindenki arról pusmogott, hogy Namjoon milyen rettenetesen horkol. Láttad volna a fejét, tajtékzott a dühtől, végigkergette J-Hope-t a fél épületen. Hiába bizonygatta amaz, hogy csak segíteni akart. Végül Sugánál lelt menedékre, aki szintén jót szórakozott a történteken.
     De J-Hope terve beválni látszott. Addig hisztizett és panaszkodott a többi gyakornoknak, míg végül a menedzser fülébe jutott a dolog, és ő maga ajánlotta fel, hogy költözzön át egy másik szobába. Persze, ő rögtön kijelentette, hogy nem szeretne egyedül lakni, és hogy én olyan csendesebb, kedvesebb srác vagyok, biztos éjjel is így viselkedem. Amikor aztán a menedzser megkérdezte, hogy Sugával mégis mi legyen, csak hanyagul odavette, hogy aludjon a srác egy szobában Rap Monsterrel, ő úgyis sokkal toleránsabb és jobban bírja a gyűrődést, mint a többiek.
     A menedzser belement. A többiek alig bírták megállni, hogy el ne röhögjék magukat, amint kitette a lábát, mindenki nevetésben tört ki. Így elmondva tudom, nem annyira vicces, de ha élőben láttad volna...
     Mindezt csak azért meséltem el, hogy tisztában legyél mindennel. Tudod, Suga megint aggódni kezdett - komorodott el Seokjin helyes arca. - Nem tudom, te hogy állsz ehhez a dologhoz, de szeretnélek megkérni, hogy tartsd titokban, és nyugtasd meg Sugát is efelől.
     - Jin, nincs miért aggódnod, ahogy Jimin is mondta, mi egy csapat vagyunk, a két fiú titka nálam biztonságban van.
     - Köszönöm, V, nagyon hálásak vagyunk érte.
     - Ugyan már, igazán semmiség - legyintett Taehyung zavartan. Úgy érezte, ez nem a legjobb alkalom, hogy elmondja, ő is a fiúkat szereti. Nem akart problémát okozni senkinek, így úgy döntött, egyelőre megtartja a titkát.
     Elmélkedésének gyomra hangos korgása vetett véget.
     - Jaj, ne haragudj, én csak itt dumálok neked, te meg majd’ éhen halsz - kért elnézést Seokjin. - Gyere, menjünk enni!
     - Rendben.
     Seokjin kinyitotta az ajtót, és elindultak a kantinhoz.

     Mire odaértek, a többiek már befejezték a reggelijüket.
     - Hát, ti meg hol voltatok ennyi ideig? - érdeklődött Hoseok.
     - Aki kíváncsi, hamar megöregszik - koppintott a táncos orrára Seokjin, mire az tüntetőleg a másik irányba fordult.
     - Sajnálom, az én hibám. Én tartottam fel Jint - hajtotta le a fejét bocsánatkérően Taehyung.
     - Nem azért mondtam - tiltakozott Hoseok.
     - Nem megyünk ki egy kicsit kosárra dobálni próba előtt? - vetette fel Jimin.
     - Én benne vagyok - lendítette magasba a kezét Jungkook.
     - Én is - válaszolta kevésbé lelkesen Hoseok.
     - Én teleettem magam - tette a kezét a hasára Namjoon.
     - Most én is passzolok - nézett a fiúkra bocsánatkérően Yoongi.
     - Oksa, akkor csak hárman megyünk. Hé, V! - fordult Jimin a fiú felé. - Ha végeztél, és van kedved, csatlakozz te is. Az udvaron leszünk.
     - Rendben, igyekszem.
     - Egyél csak nyugodtan, addig mi bemelegítünk.
     Miután a srácok kimentek, Seokjin hirtelen meglátta egy ismerősét, akivel feltétlen beszélnie kellett. Így Taehyung ott maradt Namjoonnal és Yoongival hármasban. Mielőtt még kínossá vált volna a csönd, a leader megszólalt.
     - Ami az éjszakát illeti, szeretnék bocsánatot kérni, mint leader már a legelején el kellett volna mondanom mindent.
     - Semmi gond. Jin az előbb elmesélte az egész történetet.
     - Mégis mit mondott neked? - kérdezte bizonytalanul Yoongi.
     - Hát, hogy hogyan jöttetek össze, meg hogy tudták meg a többiek. Most már én is csapat tagja vagyok. Megtartom a titkotokat, emiatt nem kell aggódnotok.
     A fiú széles mosolya és csillogó szemei azt az érzést keltették Yoongiban, hogy valóban megbízhatnak benne.
     - Köszönjük.
     Taehyung bólintott, majd betömött egy nagy adag rizst a szájába.
     - Akkor mi most nem is zavarunk, reggelizz nyugodtan.
     A két fiú felállt, és indult volna kifelé, mikor Taehyung felpattant.
     - Suga, egy pillanatra még.
     Odahajolt a fiú füléhez, és belesúgott valamit, mire annak először kikerekedtek a szemei, majd mosoly ült ki arcára. Kifelé menet Namjoon megpróbálta kiszedni belőle, hogy mit mondott neki a másik, de Yoongi csak somolygott, és egy szót se szólt.

     A reggeli végeztével Taehyung kiment az udvarra, és pár percnyi keresgélés után megtalálta a három srácot a kosárlabdapályán.
     - De jó, hogy jöttél! - üdvözölte Jimin. - Mit szólnál egy kettő kettő elleni meccshez? Lássuk, sportban is vagy-e olyan jó, mint a zenében!
     - Benne vagyok! - viszonozta Jimin kihívó pillantását.
     - Akkor te leszel J-Hope-pal, én meg Jungkookkal.
     Taehyung végzett néhány bemelegítő mozdulatot, majd elkezdődött a meccs. A srácok mind jónak bizonyultak, így nem volt könnyű dolga, de ő sem hagyta magát. Ahhoz képest, hogy most játszottak először együtt, egész jól össze tudott dolgozni Hoseokkal. Egyre jobban belelkesültek, ám az egyik labdaszerzéses akció során Taehyung túlságosan heves volt, aminek következtében a betonon kötött ki, magával sodorva Jungkookot is.

     Másodpercekig feküdtek mozdulatlanul, Taehyung pedig teljesen elmerült azokban a csodálatos, meleg barna szemekben.