3. fejezet

      - Hyung - fészkelődött zavartan Taehyung alatt Jungkook.
      - Igen? - kérdezte amaz még mindig elmerülve a másik szemében.
      - Lemásznál rólam? Nehéz vagy! - nézett rá bocsánatkérően.
      Taehyung egyetlen másodperc alatt visszatért a valóságba.
      - Jaj, ne haragudj! Sajnálom - állt fel gyorsan, majd kezét nyújtotta Jungkook felé, hogy őt is felsegítse.
      Időközben Jimin és Hoseok is odaértek. Aggódva hajoltak oda a két fiúhoz.
      - Jól vagytok?
      - Minden rendben?
      - Igen, nincs semmi baj. Egyikünk se sérült meg - mosolygott Jungkook a többiekre.
      - Akkor folytathatjuk? - Jimin lelkesedése egy pillanatra se hagyott alább.
                        - Jó is lenne - nézett órájára Hoseok -, de ha most nem indulunk el, akkor elkésünk a megbeszélésről, és Rap Monster leszedi a fejünket.
                        - Akkor majd délután folytatjuk - jelentette ki vidáman Jimin, a többiek pedig válaszképp bólintottak egyet.

Mire a próbaterembe értek, Namjoont, Yoongit és Seokjint már ott találták.
                        - Először is el kellene döntenünk, hogy miről szóljon a debütáló számunk - ragadta magához a szót a leader. - Olyan témát szeretnék, amihez mindannyian hozzá tudunk szólni.
                        - Hmmm - gondolkodott mindenki elmélyülten, szinte hallani lehetett, ahogy forogtak a kerekek a fiúk fejében.
                        - Mi lenne, ha a szerelemről énekelnénk? - vetette fel az ötletet Jimin.
                        - Nem lenne az erős kezdés? - billentette kissé oldalra a fejét elgondolkodva Seokjin.
                        - Miért lenne az? Hisz’ mindannyian voltunk már szerelmesek!
                        - Te már csak tudod, te kis gigoló! - szívatta társát Hoseok.
                        - Tudod, hány lány volt értem odáig a középsuliban! - szegte fel büszkén a fejét Jimin.
                        - Biztos voltam benne, hogy te voltál a legmenőbb srác a sulidban - vigyorogta el magát Yoongi.
                        - Hiába gúnyolódtok, majd meglátjátok!
                        - Mégis mit?
                        - Nekem lesz a legtöbb rajongóm a csapatból!
                        - Hát hogyne, Jimin - kuncogott Hoseok.
                        - Menj a francba! - fordított durcásan hátat a többieknek.
                        - Na, Jimin. J-Hope nem úgy gondolta - próbálta kibékíteni Seokjin.
                        - Végül is megpróbálhatnánk - gondolkodott el Namjoon.
                        - Fiúk - szólalt meg halk hangon Jungkook ­-, én még sosem voltam szerelmes.
                        - Mi? - lepődtek meg mindannyian. Még Jimin is visszafordult, elfelejtkezve duzzogásáról.
                        - Még sosem voltál szerelmes egyetlen lányba se? - nyíltak tágra a szemei.
                        - Nem is tetszett soha senki? - érdeklődött Yoongi kíváncsian.
                        - Nem volt rá időm - vallotta be pirulva a legkisebb. - Kiskoromtól fogva táncolok. A suli meg a próbák mellett nem maradt sok szabadidőm, és később még énekórákra is jártam.
                        - Szegénykém! - sóhajtott fel sajnálkozva Jimin, aki számára csajozás nélkül nem volt kerek a világ.
                        - Hé, még nem maradt le semmiről - mosolygott a fiúra Yoongi. - Még rengeteg ideje van megtalálni az igazit - pillantott szerelmes tekintettel Rap Monsterre.
                        - Remélem, én is olyan szerencsés leszek, mint ti. Olyan jó látni, mennyire szeretitek egymást.
                        - Biztos vagyok benne, hogy te is hamarosan megtalálod a boldogságot.
                        - Viszont továbbra sincs témánk - jegyezte meg száját elhúzva Hoseok.
                        - Na, és a suli? - szólalt meg a beszélgetés alatt most először Taehyung. - Abban Jungkooknak is van tapasztalata.
                        - És mindnyájunknak megvan róla a véleménye! - Namjoon hangja nem úgy csengett, mintha túl sok pozitívummal lett volna az oktatási intézményekről.
                        - Ez nagyon jó ötlet - helyeseltek a többiek is.
                        - Na, akkor ezt megbeszéltük. Házi feladat, hogy stílusos legyek - vigyorogta el magát Namjoon -, mindenki írja le a sulival kapcsolatos érzéseit dalszöveg formájában. Határidő, holnap tizenegy óra.
                        - Mi? Már holnapra? - kapott frászt Jimin.
                        - Nagyon szigorú tanár bácsi vagy! - mormogott maga elé Hoseok. A többiek arckifejezése láttán nevetésben törtek ki, de ő korántsem találta viccesnek a dolgot.
                        Miután mindent megbeszéltek, elmentek ebédelni. Utána lepihentek egy kicsit, hogy aztán újult erővel lássanak neki a táncpróbának.

                        A terem ajtaja kicsapódott, és Yoongi, akár egy jó focista, becsúszással érkezett meg a többiek közé, akik a terem közepén ültek egy kupacban.
                        - Fiúk, ezt nézzétek! - kapta elő mobilját izgatottan. Nyomkodott rajta néhány gombot, majd a telefon képernyőjét a társai felé fordította.
                        Először egyikük sem értette mi érdekes van egy üres twitteres oldalban, de amikor meglátták a képüket és a nevüket, és végre leesett nekik, mindannyian ugyanolyan izgatottá váltak, akárcsak Yoongi.

          - Van hivatalos twitter oldalunk! Ez az! - öklözött a levegőbe Jimin.
          - Végre tudunk kommunikálni a leendő rajongóinkkal! - lelkesedett Hoseok is.
          - Tegyünk fel egy közös képet!
          Jungkook ötletét mindenki örömmel fogadta.
          - De kéne valaki, aki lefényképez minket - dobolt mutatóujjával mobilja oldalán Yoongi.
          Jimin hamar megoldotta a problémát. Kiviharzott a teremből, majd két perccel később egy riadt gyakornok fiút maga után húzva tért vissza.
          - De aztán jó legyen a kép! - figyelmeztette, miután a kezébe nyomta csapattársa mobilját.

          A fiúk összeálltak, mindenki valamilyen aranyos vagy hülye pózt vett fel. A mobilon kattant a gomb, és elkészült a csapat első, rajongóknak szánt hivatalos képe.

          - Köszönjük - kapta ki a srác kezéből a telefont Jimin. Gyorsan megnézte a képet, hogy olyan-e, mint amilyet szerettek volna, majd már tolta is ki a gyakornok fiút az ajtón.
          - Suga, megvannak a belépési adatok?
          - Igen, azt is elmondta a menedzserünk, mikor összefutottam vele.
          - Akkor tiéd a pálya - nyomta a kezébe a készüléket Jimin.
Fél perccel később már fent is volt a kép.
          - Máris van ezerötszáz követőnk! - bökött izgatottan a képernyőre Jungkook.
          - Ilyen rövid idő alatt ez nem semmi - füttyentette el magát Namjoon.
          - Mi lenne, ha kicsit motiválnánk őket?
          - Mire gondolsz? - fordult Hoseok felé Yoongi, de a fiú válasz helyett kikapta kezéből a telefont, és máris pötyögni kezdett. Mikor végzett, visszacsúsztatta a készüléket Yoongi kezébe.   A másik elmosolyodott, majd hangosan is felolvasta, mi áll a bejegyzésben.
          - Figyelem! Ha elérjük a tízezer követőt, Jimin megmutatja a kockás hasizmát!

          - Gondolod, ez elég motiváció a rajongóinknak? - vigyorgott Namjoon, mire Jimin szúrós tekintettel felhúzta a pólóját.
          - Ettől minden lány elalél - jelentette ki határozottan. - Tökéletes.
          Hoseok odanyúlt, és megérintette a fiú hasát.
         - Hát, azért én még gyúrnék rá egy kicsit - húzta el a száját, mire Jimin ijedten kezdte el tapogatni a kockáit.
          - Tényleg úgy gondolod, hogy még nem elég izmos?
          - Hááát - játszotta meg magát Hoseok, de a másik kétségbeesett arca láttán alig bírta visszafojtani kitörni készülő nevetését.

          - Ugyan már, Jimin, nem látod, hogy csak szívat? - vigyorgott Namjoon.

          - Teee... - vetette magát az említett Hoseokra. Szerencsére nem volt egy haragtartó típus, így pár perc múlva már ő is együtt nevetett a többiekkel.

          - Na, most, hogy ilyen remekül kiszórakoztuk magunkat, ideje dolgozni is egy kicsit - állt fel a leader.

          A többiek is feltápászkodtak, majd nekiálltak táncolni. A debütálásuk egyre inkább kézzelfogható közelségbe került, ezt mindegyikük érezte, így mindenki a lehető legjobb formáját igyekezett hozni.

          Így, hogy már heten vannak, és elkezdtek végre az első dalukon dolgozni, már nem kell sokat várniuk. A gondolatra mindenkit lázas izgatottság fogott el, hisz mindannyian erre a pillanatra várnak, azóta, hogy beléptek a céghez.

          Két és fél órával később, izzadtan, fáradtan, teljesen kimerülve omoltak a táncterem padlójára. Az összhang immár tökéletes volt a fiúk között tánc terén. Annyira együtt mozogtak, mintha kiskoruktól fogva együtt táncoltak volna. Taehyung is meglepően hamar felvette a ritmust, pedig még csak két napja gyakorolt velük. Namjoon, aki a legkevésbé tudott táncolni, is rengeteget javult a tánctanára és Hoseok különóráinak köszönhetően.
          - Egy kis kosármeccs? vetette el szokás szerint Jimin.
          - Én meghaltam - terült el Jin.
          - Én viszont benne vagyok - ült fel Yoongi. - Azt hallottam, jó játékos vagy, kíváncsi vagyok, mit tudsz - fordult Taehyung felé.
          - Én benne vagyok!
          - Akkor nyomás!

          A két csapatkapitány Yoongi és Taehyung lett, akik aztán csapattársakat választottak maguknak. Szerencsére Taehyungé volt a kezdés joga, így a múltkori esetet elkerülendő, Jungkookot választotta elsőnek, aztán Jimint. Hoseokkal már volt alkalma együtt játszani, most kíváncsi volt a másik kettővel milyen lesz.

            Seokjin, aki túlságosan fáradtnak érezte magát a játékhoz, vállalta a bíró szerepét. A meccs végig nagyon szoros volt, és Taehyung hamar megállapította, hogy Yoongi tényleg kitűnő játékos.

            - Én nem vágyom semmi másra, csak egy forró fürdőre - lihegte Jimin, két kezét térdén megtámasztva.
            - Én csak az ágyikómat akarom - nyögte Hoseok.
            - Azt hiszem, mindannyiunkra ráfér a pihenés vacsora előtt - jelentette ki fújtatva Namjoon.
            - Akkor később találkozunk. - Hoseok lelki szemei előtt már látta is magát a párnácskáján pihegni.

            Miután mindketten lefürödtek, Namjoon épp azon volt, hogy megmasszírozza Yoongit, akinek igencsak elgémberedtek a tagjai a mai nap után. Szerelme hasra feküdt az ágyon, Namjoon pedig a csípőjére ült. Egy kis illóolajat öntött a kezébe, majd gyengéden masszírozni kezdte a fiú vállait.
            - Mmm - adott hangot tetszésének Yoongi.
            - Jólesik? - hajolt előre Namjoon, azzal csókolt lehelt a fiú nyakába.
            - Igen, és ez is - mosolyodott el.
            Namjoon épp azon volt, hogy további csókokkal kényeztesse a fiút, amikor kopogtak.
            - Hogy az a... - morgolódott, miközben lekászálódott Yoongiról, és elindult ajtót nyitni. - Ajánlom, hogy fontos legyen - mordult rá az előtte álló Jiminre.
            - A tánctanárod rád vár! - vetette oda amaz nem túl kedvesen a zord fogadtatás láttán.
            - A francba! - kapott fejéhez Namjoon. - Erről teljesen elfeledkeztem!
            Gyorsan ledobta a köntösét, felvett egy pólót, meg egy melegítőnadrágot, és már szaladt is le a táncterembe.
            - Mondd csak, Jimin, nincs kedved megmasszírozni? - érdeklődött Yoongi, aki nem volt éppen túl boldog, hogy szerelmének pont most kellett lelépnie.
            - Még mit nem, én csak csinos lányokat masszírozok! - hátrált tiltakozásképp a másik.
            - Én talán nem vagyok elég szép neked? - rebegtette felé a szempilláit mosolyogva Yoongi.
            - Kapd be! Majd Namjoon megmasszírozz, ha visszajön!
            - Jól van, na! - fúrta a fejét párnájába Suga.
            - Aish! Rendben van! - emelte az ég felé két karját megadóan Jimin egy hatalmas sóhaj közepette. - De csak a vállaidat, rendben?
            - Igen, és nagyon szépen köszönöm - derült fel Yoongi arca a jó hírre.
Jimin letérdelt az ágy mellé, kezeit Suga vállára helyezte, majd gyengéden masszírozni kezdte.
            - Aranykezed van - dicsérte a fiú.
            - Naná, őstehetség vagyok, nem tudtad?
            - Mondd, van valami, amihez nem értesz? - kérdezte nevetve Yoongi.
            - Nem hinném, én mindenhez értek - vigyorgott Jimin.
            - Kész főnyeremény vagy te nekünk!
            - Ne gúnyolódj, mert abbahagyom - fenyegetőzött.
            - Kérlek, ne! - ijedt meg Yoongi. - Jó leszek, ígérem - nézett a fiúra kiskutya szemekkel.
            Jimin felnevetett.
            - Már értem, miért van annyira odáig érted Rap Monster.
            - Mert olyan elbűvölő vagyok?
            - Inkább édes.
            - Köszi, Jimin. Te is elég jó fej vagy! - nevette el magát Yoongi.
            - Mintha ezt eddig nem tudtad volna.
            - De most bizonyosodtam meg róla igazán.
            - Könnyű téged meggyőzni.
            - Hát, csak a megfelelő dologgal kell próbálkozni.
            - Ennyi elég lesz? Kezdenek elgémberedni az ujjaim.
            - Igen, köszönöm. Sokkal jobban érzem magam.
            - Na, akkor én megyek is.
            - Várj, nincs kedved megnézni velem egy filmet vagy valami?
            - Unatkoznál, még nem ér vissza Rap Monster, mi?
            - Igen - vallotta be szégyenlősen Yoongi.
            - Rendben, úgysincs nekem se mit csinálnom. De akkor akciófilmet nézünk.
            - Okés. Te választhatsz.

            A főhős épp leverte az utolsó rosszfiút is a filmben, mikor az ajtó kivágódott, és Hoseok jelent meg hatalmas vigyorral a képén.
            - Képzeljétek, a hétvégén álarcosbál lesz!
            - Jelmezbál itt? - nézett egymásra Yoongi és Jimin.

2. fejezet

     Másnap V idegesen lépett ki szobája ajtaján. Igaz, hogy Suga éjjel átjött elmagyarázni a helyzetet, de akkor is kellemetlennek érezte a fiúkkal való találkozást. Ráadásul Rap Monsterrel azóta még nem is beszélt.
     És pont a leader - túrt bele hajába kétségbeesetten. Remélte, hogy hamar elfelejtődik ez az incidens, nem szeretett volna senkivel se konfliktusba kerülni.
     - Jó reggelt, V! - köszöntötte mosolyogva a folyosón a mellette elhaladó fiú.
     - Jó reggelt! - köszönt vissza Taehyung még mindig gondolataiba révedve.
     Jungkook csodálkozva nézett a fiú után. A hatalmas mosoly helyett mintha kétségbeesés ült volna ki az arcára. Néhány pillanatig még bámulta a hátát, míg amaz el nem tűnt a folyosó fordulójában, aztán vállat vont, és tovább sietett Jiminnel közös szobájuk felé. Remélte, hogy a fiú felébredt már végre, és lemehetnek reggelizni.
     Időközben Taehyung leért a földszintre, de annyira elmerült a gondolataiban, hogy nem is figyelte, merre megy. Egyszer csak egy fehér ajtó állta útját, de ez sehogy sem hasonlított a kantin kétszárnyú ajtajára.
     - A francba! - kiáltott fel dühösen, majd hátraarcot csinálva igyekezett kiigazodni a számára még ismeretlen földszinti folyosókon. Útközben összefutott az éppen szintén reggelizni készülő Seokjinnel.
     - Néhány nap alatt beleszoksz, ne aggódj. Kissé tekervényes, de azért nem egy megfejthetetlen labirintus - nevette el magát az idősebb.
     - Remélem - mormogta az orra alatt Taehyung.
     - Az éjszaka történtek miatt vagy még mindig letörve? - váltott komoly hangnemre Seokjin.
     Taehyung szemei hirtelen kikerekedtek, csodálkozva fordultak a másik felé.
     Hát, ő meg honnan tud erről?
     - Reggel összetalálkoztam Rap Monsterrel, ő mondta - válaszolta meg a fiú gondolatban feltett kérdését.
     Hát, ez fasza! Az egész csapat meg fogja tudni?
     Taehyung egyre jobban kétségbeesett, de nem jött ki hang a torkán, csak tátogott, mint a partra vetett hal. Ám Seokjin mintha csak gondolatolvasó lett volna, szavaival rögtön megnyugtatta a teljesen összeomlani látszó fiút.
     - Nyugi, csak nekem mondta el, másnak nem szólt róla.
     Taehyung megkönnyebbülten sóhajtott fel. Legalább ezt megúszta. Biztos volt benne, hogy a három fiú napokig ezzel ugratta volna. Persze szigorúan a két érintett fél jelenléte nélkül.
Seokjin miatt nem aggódott, a fiú csendes, visszahúzódó személynek tűnt. Komoly, megbízható srác benyomását keltette az emberben. Taehyung sejtései az utóbbit illetően hamarosan be is igazolódtak. Időközben megérkeztek a kantin elé, ám a másik ahelyett, hogy benyitott volna, hirtelen a csapattársa felé fordult.
     - Szeretnék az éjjel látottakkal kapcsolatban valamit elmesélni neked. Van számomra néhány szabad perced?
     - Igen, persze - bólintott Taehyung, kíváncsian várva, vajon mit akarhat mondani neki a másik.
     Seokjin hirtelen megragadta a karját, és maga után húzta. Elfordultak a folyóson jobbra, majd a fiú rögtön az első ajtón benyitott. Az ajtó minden ellenállás nélkül kitárult. Egy szűk kis helyiségben találták magukat, az ott heverő seprűk, vödrök, és mindenféle tisztítószerek alapján valószínűleg a takarítók raktárhelyisége lehetett.
     Seokjin felkapcsolta a villanyt, míg Taehyung becsukta maguk mögött az ajtót. A hely szűkössége révén egész közel kellett állniuk egymáshoz, és Taehyung csak most vette észre a fiú gyengéd arcvonásait.
     Seokjin határozottan jóképű volt, de nem az a szembetűnő, szívdöglesztő típus. A vonásai sokkal inkább lágyak és kifinomultak voltak, mintha csak egy festő vásznán keltek volna életre. A meleg, barna szempár pedig nyugalmat és biztonságot sugárzott, bár Taehyung fejében megfordult, hogy talán csak az adott helyzet miatt látja mindezeket a fiú tekintetében. Jobban megfigyelve azonban, mintha némi bizonytalanság is megbújt volna a szemeiben.
     Aztán tekintete a másik ajkaira tévedt. Azokra a gyönyörű, kívánatos ajkakra. Elképzelte milyen puha, meleg csókokat lehelhet vele a fiú, és ebbe beleborzongott minden porcikája.
     - Taehyung, jól vagy? - hajolt közelebb hozzá aggódva Seokjin.
     - I-igen, csak elbambultam kissé, ne haragudj - szabadkozott, miközben azon dühöngött magában, hogy lehetett ennyire hülye. Remélte, hogy a másik nem vette észre, mennyire megbámulta. De a fiú vagy tényleg nem vette észre, vagy csak úgy tett. Mindenesetre kiegyenesedett, megköszörülte a torkát, majd megszólalt.
     - Most viszont kérlek, figyelj rám, szeretnék valamit elmesélni Rap Monsterrel és Sugával kapcsolatban. - Taehyung bólintott, jelezve, hogy figyel, mire Seokjin folytatta. - A két srác itt ismerkedett meg a dormban egymással. Már az elején szimpatikusak voltak egymásnak, de köszönésen kívül más nem történt. Aztán egy nap megtudták, hogy egy csapatba kerülnek.
Örültek neki, és nagy lelkesedéssel vetették bele magukat az egymással való közös munkába. Teltek a napok, hetek, hónapok, és ők szép lassan egyre jobban megkedvelték egymást. Egyre több időt töltöttek együtt, egyre jobban megismerték a másikat, míg végül egymásba szerettek.     

     Aztán egy nap elcsattant az első csók. Ám ekkor Suga megijedt. Aggódni kezdett, mi lesz, ha valaki rájön a kapcsolatukra. Hogy tudják majd eltitkolni mindenki elől? Na és a csapattársak? Vagy őket avassák be? De akkor mit tegyenek, ha a többiek nem fogadják el a kapcsolatukat? És, ha el is fogadnák, ha ez egyszer kiderül, az az egész csapat végét jelentheti. Egy még teljesen össze sem állt, nem debütált csapat végét.
     Suga nem tudott, és nem is akart ekkora kockázatot vállalni. Megbeszélték, hogy csakis egyszerű csapattársaként fognak egymással viselkedni. És tartották is a szavukat, de közben rettenetesen szenvedtek. Főleg Suga. Azt hiszem, Rap Monster is, de ő sokkal jobban palástolta az érzéseit.
     A két fiú persze azt hitte, hogy mi, többiek mindebből, az egymás iránti érzéseikből és szenvedéseikből mit sem veszünk észre, de tévedtek. Mi talán előbb láttuk, hogyan éreznek egymás iránt, mint ők maguk. Szóval így folytatódott tovább minden, míg egy nap Jimin megelégelte a dolgot és megkérdezte tőlük, hogy miért nem vallják be azt, amit még a vak is lát, vagyis hogy szerelmesek egymásba. Erre persze mindkét érintett fél fülig pirult zavarában.
     De Jimin nem hagyta annyiban, tovább bíztatta őket, hogy csókolják meg végre egymást. Ám tátva maradt a szája, mikor Suga szégyenlősen bevallotta, hogy már túl vannak a dolgon. Viszont Jimin ekkora végleg elvesztette a fonalat. Ha összejöttek, miért nem mondták el nekik? És akkor miért viselkednek ilyen hűvösen egymással? Miért játsszák meg magukat a csapattársaik előtt?
     Suga válaszából azonban mindenre fény derült. Megbeszélték, hogy csak barátok lesznek, csapattársak, mivel nem akartak gondot okozni a többieknek, veszélybe sodorni a csapatot. Mert, ha a köztük lévő kapcsolat napvilágot látna, az az egész banda létét fenyegetné.
     Mindannyiunkat meghatott Rap Monster és Suga cselekedete. Ha arra gondoltunk, hogy ők ketten képesek lettek volna miattunk feláldozni a szerelmüket, melegség járta a szívünket. Úgy éreztük, többé nem csupán csapattársak, hanem barátok vagyunk. Valahogy közelebb kerültünk egymáshoz.
     Jimin kijelentette, hogy majd mi fedezzük őket. Ebben mind egyetértettünk. Suga persze, először megijedt, de megnyugtattuk, hogy nem lesz semmi baj, bízzon bennünk. Mégse hagyhattuk, hogy így szenvedjenek. Suga annyira meghatódott, hogy a könnyei is eleredtek, Jimin átkarolta, úgy vigasztalta. Még Rap Monster is teljesen elérzékenyült, pedig ő nem szerette kimutatni a legbenső érzéseit, látszott is rajta, hogy zavarba van.
     Aztán J-Hope felvetette, hogy akkor már egy szobába kellene költözniük. Na, de mégis milyen indokkal tehetnék ezt meg? Ez járt mindünk fejében. De nem kellett rajta sokáig gondolkoznunk, mert J-Hope-nak máris támadt egy ötlete, mondjuk szerintem Rap Monster nem egészen így képzelte a megoldást.

     Másnap az épületben mindenki arról pusmogott, hogy Namjoon milyen rettenetesen horkol. Láttad volna a fejét, tajtékzott a dühtől, végigkergette J-Hope-t a fél épületen. Hiába bizonygatta amaz, hogy csak segíteni akart. Végül Sugánál lelt menedékre, aki szintén jót szórakozott a történteken.
     De J-Hope terve beválni látszott. Addig hisztizett és panaszkodott a többi gyakornoknak, míg végül a menedzser fülébe jutott a dolog, és ő maga ajánlotta fel, hogy költözzön át egy másik szobába. Persze, ő rögtön kijelentette, hogy nem szeretne egyedül lakni, és hogy én olyan csendesebb, kedvesebb srác vagyok, biztos éjjel is így viselkedem. Amikor aztán a menedzser megkérdezte, hogy Sugával mégis mi legyen, csak hanyagul odavette, hogy aludjon a srác egy szobában Rap Monsterrel, ő úgyis sokkal toleránsabb és jobban bírja a gyűrődést, mint a többiek.
     A menedzser belement. A többiek alig bírták megállni, hogy el ne röhögjék magukat, amint kitette a lábát, mindenki nevetésben tört ki. Így elmondva tudom, nem annyira vicces, de ha élőben láttad volna...
     Mindezt csak azért meséltem el, hogy tisztában legyél mindennel. Tudod, Suga megint aggódni kezdett - komorodott el Seokjin helyes arca. - Nem tudom, te hogy állsz ehhez a dologhoz, de szeretnélek megkérni, hogy tartsd titokban, és nyugtasd meg Sugát is efelől.
     - Jin, nincs miért aggódnod, ahogy Jimin is mondta, mi egy csapat vagyunk, a két fiú titka nálam biztonságban van.
     - Köszönöm, V, nagyon hálásak vagyunk érte.
     - Ugyan már, igazán semmiség - legyintett Taehyung zavartan. Úgy érezte, ez nem a legjobb alkalom, hogy elmondja, ő is a fiúkat szereti. Nem akart problémát okozni senkinek, így úgy döntött, egyelőre megtartja a titkát.
     Elmélkedésének gyomra hangos korgása vetett véget.
     - Jaj, ne haragudj, én csak itt dumálok neked, te meg majd’ éhen halsz - kért elnézést Seokjin. - Gyere, menjünk enni!
     - Rendben.
     Seokjin kinyitotta az ajtót, és elindultak a kantinhoz.

     Mire odaértek, a többiek már befejezték a reggelijüket.
     - Hát, ti meg hol voltatok ennyi ideig? - érdeklődött Hoseok.
     - Aki kíváncsi, hamar megöregszik - koppintott a táncos orrára Seokjin, mire az tüntetőleg a másik irányba fordult.
     - Sajnálom, az én hibám. Én tartottam fel Jint - hajtotta le a fejét bocsánatkérően Taehyung.
     - Nem azért mondtam - tiltakozott Hoseok.
     - Nem megyünk ki egy kicsit kosárra dobálni próba előtt? - vetette fel Jimin.
     - Én benne vagyok - lendítette magasba a kezét Jungkook.
     - Én is - válaszolta kevésbé lelkesen Hoseok.
     - Én teleettem magam - tette a kezét a hasára Namjoon.
     - Most én is passzolok - nézett a fiúkra bocsánatkérően Yoongi.
     - Oksa, akkor csak hárman megyünk. Hé, V! - fordult Jimin a fiú felé. - Ha végeztél, és van kedved, csatlakozz te is. Az udvaron leszünk.
     - Rendben, igyekszem.
     - Egyél csak nyugodtan, addig mi bemelegítünk.
     Miután a srácok kimentek, Seokjin hirtelen meglátta egy ismerősét, akivel feltétlen beszélnie kellett. Így Taehyung ott maradt Namjoonnal és Yoongival hármasban. Mielőtt még kínossá vált volna a csönd, a leader megszólalt.
     - Ami az éjszakát illeti, szeretnék bocsánatot kérni, mint leader már a legelején el kellett volna mondanom mindent.
     - Semmi gond. Jin az előbb elmesélte az egész történetet.
     - Mégis mit mondott neked? - kérdezte bizonytalanul Yoongi.
     - Hát, hogy hogyan jöttetek össze, meg hogy tudták meg a többiek. Most már én is csapat tagja vagyok. Megtartom a titkotokat, emiatt nem kell aggódnotok.
     A fiú széles mosolya és csillogó szemei azt az érzést keltették Yoongiban, hogy valóban megbízhatnak benne.
     - Köszönjük.
     Taehyung bólintott, majd betömött egy nagy adag rizst a szájába.
     - Akkor mi most nem is zavarunk, reggelizz nyugodtan.
     A két fiú felállt, és indult volna kifelé, mikor Taehyung felpattant.
     - Suga, egy pillanatra még.
     Odahajolt a fiú füléhez, és belesúgott valamit, mire annak először kikerekedtek a szemei, majd mosoly ült ki arcára. Kifelé menet Namjoon megpróbálta kiszedni belőle, hogy mit mondott neki a másik, de Yoongi csak somolygott, és egy szót se szólt.

     A reggeli végeztével Taehyung kiment az udvarra, és pár percnyi keresgélés után megtalálta a három srácot a kosárlabdapályán.
     - De jó, hogy jöttél! - üdvözölte Jimin. - Mit szólnál egy kettő kettő elleni meccshez? Lássuk, sportban is vagy-e olyan jó, mint a zenében!
     - Benne vagyok! - viszonozta Jimin kihívó pillantását.
     - Akkor te leszel J-Hope-pal, én meg Jungkookkal.
     Taehyung végzett néhány bemelegítő mozdulatot, majd elkezdődött a meccs. A srácok mind jónak bizonyultak, így nem volt könnyű dolga, de ő sem hagyta magát. Ahhoz képest, hogy most játszottak először együtt, egész jól össze tudott dolgozni Hoseokkal. Egyre jobban belelkesültek, ám az egyik labdaszerzéses akció során Taehyung túlságosan heves volt, aminek következtében a betonon kötött ki, magával sodorva Jungkookot is.

     Másodpercekig feküdtek mozdulatlanul, Taehyung pedig teljesen elmerült azokban a csodálatos, meleg barna szemekben.

1. fejezet

     - Sziasztok, fiúk! - köszöntötte a csapatot menedzserük, miután belépett a táncterembe, ahol a fiúk épp két táncpróba között tartottak egy kis pihenőt.
     - Annyeonghaseyo - álltak fel és hajoltak meg mindannyian.
     A menedzserük mellett egy magas, sötétbarna hajú srác tekingetett feléjük kíváncsian.
     - Ő itt - mutatott a fiúra -, a BTS hetedik, egyben utolsó tagja.
     - Helló, Kim Taehyung vagyok, de hívjatok csak V-nek - integetett maga előtt mindkét kezével, arcán széles mosollyal.
      A többiek kissé furcsán néztek rá mennyire közvetlen rögtön az első találkozásukkor, de Jiminnek bejött a dolog. Vigyorogva mutatkozott be.

     - A nevem Park Jimin, szólíthatsz J-nek is, de nem biztos, hogy hallgatni fogok rá.
     - Jegyeztem Jimin - nevetett vissza rá V.
     - Akkor fiúk rátok bízom V-t, mutassatok meg neki mindent - szúrta közbe gyorsan a menedzser, majd kisietett a teremből.
     Ezután szép sorban a többiek is bemutatkoztak.
     - Szia, én Min Yoongi vagyok, de mindenki csak Suga-nak hív.

     - Helló, Kim Namjoon, és én vagyok a leader. De hívj csak Rap Monsternek.     
     - Szia, Jeon Jungkook vagyok, és csak simán Jungkooknak szólít mindenki.

     - Hi! Jung Hoseok a nevem, de mindenki csak J-Hope-nak hív vagy angyalnak.
     - Angyalnak csak te hívod magad - vágott közbe nevetve Jimin.
     - Hé, J-Hope én azt hittem csak a rajongók hívhatnak így! - szállt bele a játékba Rap Monster is.
     - Először én is így terveztem, de aztán úgy döntöttem, hogy szépségemet és áldásomat minden halandóval megosztom - magyarázta az említett.
     - És mondd csak, hol vannak a szárnyaid? - ment oda hozzá V megvizsgálva a fiú lapockáit.
     - Azok most nincsenek nálam. Tudod a földi léthez nincs rájuk szükségem.
     - Azért egyszer megmutathatnád, kíváncsi lennék rájuk.
     - Ízé, oké, majd egyszer - hebegte kissé zavartan J-Hope.
     A többiek ekkor már dőltek a röhögéstől, Jimin a térdét csapkodta, egyedül Jin maradt komoly, de azért egy mosolyt ő is megeresztett. Jungkook nem tudta megállapítani, hogy V komolyan mondta-e az előbbieket, vagy csak jó színész, de a mosolygós, jókedvű fiú máris szimpatikus lett neki.
     V igazat adott J-Hope-nak abban, hogy van itt valaki akire illik az angyal név, de az nem a fiú, hanem Jungkook. A fekete hajú, csillogó szemű srác első pillantásra elnyerte a tetszését.
     Jól van V fékezd magad! Nem lehetnek ilyen gondolataid egy csapattársadról. Az ilyet biztos tiltják. Na, meg hogy is van? Házinyúlra nem lövünk, nemde?
     - Gyere, megmutatom a szobádat - lépett oda hozzá egy barna hajú, halk szavú srác. -    Kim Seokjin vagyok, röviden csak Jin.
     - Ugyanaz a vezetéknevünk - jegyezte meg vidáman V.
     - Igen, akárcsak Rap Monsternek - mosolygott rá Jin, majd elindult az ajtó felé.
     - Aztán ne szöszmötöljetek túl sokáig - kiabált utánuk Suga.
     Jin segített felvinni a fiú bőröndjét és megmutatta a szobáját.
     - Mivel te jöttél utoljára, egyenlőre egyedül alszol - nézett a fiúra bocsánatkérően.
     - Á nem gond! - V lelkesedése egy pillanatra se hagyott alább. Hát végre megtörtént, egy csapat tagja lett ő is.
     - Gyere, menjünk vissza a többiekhez.
     Már messziről hallatszott a többiek nevetése. Mikor benyitottak a terembe Jimin épp J-Hope-t kergette, aki láthatólag jól szórakozott azon, hogy sikerült felhúznia a csapattársát. Rap Monster Suga-val beszélgetett, Jungkook pedig a tükör előtt táncolt. V rögtön megállapította milyen remek táncos.
     - Megmutatnád nekünk mit tudsz? - lépett oda hozzá Rap Monster. - A táncolás megy?
     - Szerintem egész jól tudok.
     A leader bólintott, mire Suga elindította a zenét a laptopon.
     V először kissé zavarban volt, hogy neki most itt mindenki előtt táncolnia kell, de hát muszáj túlesnie rajta, úgyhogy jobb, ha neki áll. Elkezdett mozogni a zenére és a többiek örömmel állapították meg, hogy a fiú egész jól táncol.
     - Nem is rossz - kacsintott rá J-Hope.
     - Mázlista - mormogta Rap Monster.
     - Tudod ő nem tud valami jól táncolni, de az ügynökség kitalálta, hogy neki is meg kell tanulnia. Utálja - magyarázta Suga V-nek.
     - Pedig már nagyon jól haladsz! - dicsérte J-Hope, aki rendszeresen külön is gyakorolt a fiúval.
     - De csak azért mert ilyen nagyszerű tanárom van - válaszolta a leader, mire a másik fülig pirult.
     - Énekelnél is nekünk valamit? - fordult Jin V felé, ismét a fiúra terelve a figyelmet.
     - Persze.
     Megköszörülte a torkát, majd egyik lassú kedvenc számába kezdett bele. Néhány sor után a többiek elismerően bólogattak. A legjobban Jungkookat bűvölte el. Bár a kis maknae hangosan egy szót se szólt, magában az egekig dicsérte a fiút.
     Akár egy angyal énekelne - nézett áhítattal a fiúra.
     A mindig vidám fiú arckifejezése is megváltozott, teljesen beleélte magát a szomorú szövegbe. Jinnek mindez nagyon tetszett, és amint V befejezte az éneklést, ezt rögtön a tudtára is adta.
     - Fantasztikusan énekelsz! - lelkendezett.
V elpirult a dicséret hallatán, ő egyáltalán nem tartotta olyan jónak magát.
     - Sokat kell még fejlődnöm.
     - Ahogy itt mindannyiunknak - nézett körbe a többieken Suga.
     - De hát épp azért vagyunk itt, hogy fejlődünk. A tánc,- és énektanárok segítségével, no meg rengeteg gyakorlással a debütálásunkra szuperek leszünk! - Jimin arca csak úgy ragyogott a boldogságtól, ahogy elképzelte a napot, amikor végre megmutathatják magukat a nagyvilágnak.
     - És most már teljes a csapat - ölelte át Rap Monster jobb karjával V vállait. A fiú boldogan nézett társaira, jó érzés volt valahova tartozni, nagyon jó.
     - Na, de fiúk azt hiszem itt az ideje, hogy mi is megmutassuk magunkat V-nek - szólalt meg Suga komoly hangon. - Szegény úgy érezhette magát, mint akit vizsgáztatnak. De most ideje, hogy megtudja milyen csapatba is került.
     A fiúk szép sorban egymás után, énekeltek táncoltak és rappeltek. Mindenkinek meg volt a maga erőssége.
     V ámulva figyelte, hogy J-Hope és Jimin milyen fantasztikusan táncol. Rap Monster meg Suga rappjétől pedig leesett az álla. Na, és Jin meg Jungkook hangja valami elképesztően szép volt.
     Keményen kell küzdenem, ha helyt akarok állni közöttük.
     - Szuperek vagytok mind srácok! De komolyan! Örülök, hogy veletek dolgozhatok.
     - A lehető legjobb helyre kerültél - kacsintott rá Jimin.
     - Az már biztos!
     - Mára legyen ez a végszó. Ideje vacsoráznunk - jelentette ki a rapper mindenki legnagyobb örömére.
     - Versenyfutás a kantinig? - dobta fel vigyorogva az ötletet J-Hope. Jimin és Jungkook rögtön benne voltak, de a másik három srác inkább passzolta a dolgot. V új lévén nem tudta mit tegyen, így végül inkább Sugáékkal maradt.
     - Holnap neki állunk agyalni a debütáló számunk témáján - lépett mellé Rap Monster. - Olyan témát szeretnék, amiről mindegyik tagnak van mondanivalója.
     - Ez jó ötlet!
     - Azt szeretném, ha együtt írnánk meg a számokat.
     - Húú, eddig még sosem írtam dalszöveget.
     - Sugának már van némi tapasztalata benne, majd ő segít. A lényeg igazából az, hogy a te érzéseid, a te gondolataid legyenek benne. Nem mások által megírt szövegeket akarok előadni, hanem azt akarom megmutatni én ki vagyok!
     V egyetértően bólintott, tetszett neki ez a hozzáállás, egyre szimpatikusabbakká váltak a többiek.
     A kantin előtt nevetgélve veszekedő három fiú hangja már jó néhány méterről hallatszott.
Jimin ért célba elsőnek, de J-Hope csalással vádolta.
     - Korábban indultál, mint mi!
     - Hogy én? Dehogyis!
     - Ugye Jungkook, hogy nem voltam szabálytalan - fordult a legkisebbhez.
     - Tényleg nem csalt - erősítette meg a fiú kijelentését a maknae.
     - Persze, hogy neked ad igazat. Te vagy a legjobb barátja.
     - Hé, én tényleg pártatlan vagyok.
     - Ugyan már skacok - borzolta össze a két fiú haját Suga -, inkább menjünk együnk. Különben meg úgyis én nyertem volna.
     - Na, persze! - tiltakozott mindkét fiú egyszerre.
     A vacsora jó hangulatban telt, beszélgettek és viccelődtek. Aztán mindenki visszavonult a szobájába. V végig gondolta a mai napon történteket, majd elment lezuhanyozni. Csak nehezen tudott elaludni, szoknia kellett még az új helyet.
     Éjjel arra ébredt, hogy ki kell mennie a mosdóba. Felkapcsolta az ágyánál lévő éjjeli lámpát, majd kiment a folyosóra. Elbotorkált a wc-ig, majd gyorsan elvégezve dolgát visszaindult a szobájába. Benyitott az ajtón, ám olyan látvány tárult elé, amire nem számított.
     Rap Monster és Suga feküdtek az ágyban meztelen felsőtesttel, jobban mondva Suga a leader csípőjén ült. A fiú arca megvonaglott a kéjtől, ahogy Suga ritmusosan mozgott benne. Néhány pillanattal később Suga hátravetette a fejét, és halkan felnyögött.
     V csak állt zavartan az ajtóban, hirtelenjében azt se tudta mihez kezdjen. Ám ekkor Rap Monster észrevette az ajtóban álló fiút. Sugának is feltűnt szerelme megváltozott arckifejezése, követte tekintetét az ajtó irányába. Szégyenlősen húzta vállára a takarót, de ez már nem sokat számított.
     V végre magához tért, motyogott valami sajnálom félét, majd visszasietett a szobájába. Ezúttal jó helyre nyitott be. Bevetette magát az ágyába, és fejére húzta a takarót. Legszívesebben a föld alá süllyedt volna szégyenében.
     Basszus, hogy lehettem ilyen hülye? Hogy téveszthettem el a szobámat? Most, hogy fogok a szemükbe nézni? Ez annyira kínos.
     Halkan kopogtak az ajtón. V kinézett a takaró alól, de nem mert megszólalni. Akkor nyílt az ajtó és Suga lépett be rajta.
     - Ne haragudj a késői zavarásért, de beszélhetnénk? - A fiú egyik-lábáról a másikra állt zavarában, és V jól látta a kislámpa fényénél Suga elvörösödött arcát.
     - Igen, persze - hebegte. Még mindig szörnyen kényelmetlenül érezte magát.
     - Sajnálom, nem így akartuk, hogy megtud - ült le a fiú mellé az ágyra. - Elmondtuk volna néhány nap múlva, de nem akartunk rögtön letámadni, és meg akartunk előtte egy kicsit jobban ismerni.
     - Tudni akartátok, hogy megbízhattok-e bennem, igaz?
     - Hát valahogy így - hajtotta le a fejét Suga.
     - Semmi gond, megértem.
     - Tudod, ez nekünk sem olyan könnyű - emelte a tekintetét a fiú újra V-re.
     - Hát gondolom. - Nem igazán tudta mit válaszoljon.
     - De meg kell ígérned, hogy ezt nem mondod el senkinek! Ha ez valaha kiderülne, az az egész csapatot veszélybe sodorná.
     - Megígérem, Suga. Nincs miért aggódnod, a titkotok nálam biztonságban van.
     - Jó srác vagy V!
     - Ugyan!
     - De most nem is tartalak fel tovább - állt fel Suga. - Jó éjt!
     - Jó éjt!
     Suga kiment a szobából, és V újra magára maradt!
     Huh, ez necces volt, na próbáljunk meg aludni!
     Lekapcsolta az éjjeli lámpát, majd magára húzta a takarót.