4. fejezet - Előkészületek

Másnap reggel az egész dormban a hétvégi álarcosbál volt a téma. Jimin, Hoseok és Jungkook is erről beszélgettek reggeli közben a kantinban.

- Ti már tudjátok, hogy minek öltöztök be? - kérdezte a többieket izgatottan Jimin. Látszott az arcán,  mennyire felvillanyozta a közelgő esemény, úgy ragyogott, akár egy százwattos izzó. 

- Még nem gondolkodtam rajta, de valami ütős jelmez kellene - nézett jelentőségteljesen a fiúra Hoseok. Jimin biztos volt benne, hogy a másik valami nagy dobásra készül, de egyelőre még arról se volt halvány lila gőze, ő mibe fog bújni.

- Hát ez az! Ezen agyalok tegnap óta én is - adott hangot gondolatainak -, de még semmi értelmes nem jutott az eszembe. Na, és te, Jungkook? - fordult a legfiatalabb felé. - Te már kitaláltad, mi leszel?

- Á, én lehet, be sem öltözöm - motyogta zavartan a maknae.

- Pedig ha részt akarsz venni az álarcosbálon, akkor kénytelen leszel - huppant le a Hosoek melletti üres székre az éppen akkor érkező Yoongi, míg párja a mellette lévő széken foglalt helyet. –

Az előbb tették ki a plakátokat: belépés csak jelmezben.

- Akkor lehet, el sem megyek.

Hirtelen nyolc szempár szegeződött Jungkookra, aki erre csak még jobban zavarba jött.

- Ne már, Jungkook, muszáj neked is jönnöd! - kérlelte Jimin. - Együtt kell mennie az egész

csapatnak, ugye, főnök?

Jimin Namjoon felé fordult, várva, hogy amaz megerősíti a szavait. A fiú helyeslően bólogatni kezdett, mire Jimin újra Jungkook felé fordult, s arcán a „na ugye, én megmondtam” kifejezéssel elégedetten vizslatta a legkisebb arcát.

- De én nem szeretem a jelmezbálokat – jelentette ki határozottan Jungkook. Muszáj volt elfordítania a fejét, hogy kikerüljön Jimin vonzáskörzetéből, aki szinte odaláncolta magához vidámságtól csillogó szemeivel.

- Mondd csak, mégis mi bajod van velük? - kérdezte csodálkozva Hoseok, akinek a fiú előbbi kijelentése felért a világ legnagyobb megfejtésre váró rejtelmeinek egyikével. El sem tudta képzelni, hogy nem lehet szeretni egy ilyen mókás dolgot. 

- Nem szeretem, és kész! - fonta össze mellkasa előtt karjait durcásan a maknae, jelezve, hogy részéről lezártnak tekinti a témát.

- Mit nem szeretsz? - hajolt be Taehyung Suga és Jungkook között, mire az előbbi úgy meglepődött a hirtelen felbukkanó fiútól, hogy majdnem hanyatt vágódott székestül. Szerencsére még idejében sikerült megkapaszkodnia Taehyung pólójában, reflexszerűen elkapva az első dolgot, ami a keze ügyébe akadt.

- A frászt hoztad rám, Tae - fújta ki lassan a levegőt Yoongi.

- Ne haragudj, nem volt szándékos - szabadkozott a másik.

- Semmi gond - mosolyodott el Yoongi, jelezve, hogy nem haragszik a fiúra.
- Khm, akkor esetleg elengednéd a pólómat? - bökött mutatóujjával Taehyung a másik ökle

felé, amely úgy markolta a fehér anyagot, mintha gazdája élete függött volna tőle.

- Oh, máris. Sajnálom. - Ezúttal Yoongi szabadkozott.

- Hát eléggé meggyűrted - próbálta meg Taehyung kisimítani a pólóján keletkező, leginkább a tenger hullámaira hasonlító méretes ráncokat.

- Tényleg nagyon sajnálom - kért újra elnézést a másik, miközben ő is igyekezett segíteni kisimítani a gyűrődéseket.

- Azt hiszem, ez nem fog menni - adta fel végül Taehyung. – Megyek, átöltözöm.
- Várj, én is veled megyek – pattant fel a székéről Jungkook. Kapva kapott az alkalmon, hogy

végre megléphet a többiek további firtató kérdései elől.

- Ezzel még nem végeztünk! Ugye tudod? - fenyegette meg dühösen Jimin, de Jungkook úgy tett, mint aki meg se hallja.

Egy szempillantás alatt Taehyung mellett termett, aki csodálkozva konstatálta, hogy egy egyszerű pólócseréhez öltöztetőfiút is kapott. Bár ha jobban belegondolt, ő igencsak szívesen öltöztette volna Jungkookot. Hirtelen kíváncsi lett rá, hogy vajon mi rejtőzhet a ruha alatt, de még mielőtt túlságosan élénk fantáziája magával ragadhatta volna, gyorsan más irányba terelte gondolatait.

- Akkor indulhatunk? - Majd anélkül, hogy megvárta volna a másik válaszát, sarkon fordult, és elindult a kantin kijárata felé. Útközben belefutottak Jinbe, és még hallották, hogy a fiú kedves köszönésére Jimin milyen mogorván válaszol.

Miközben baktattak felfelé a lépcsőn, Taehyungnak eszébe jutott, hogy az előbb beletenyerelt valaminek a közepébe, de azóta se tudta meg, hogy minek.

- Hé - fordult Jungkook felé -, miről beszéltetek az előbb?
- Semmi különösről - próbált meg a maknae kitérni a válasz elől, nehogy újra szóba kerüljön a jelmezbál.

- Most miért nem tudod elmondani? Vagy tán titok? - hajolt egészen közel a másikhoz, mintha az arcáról próbálná leolvasni a választ kérdésére.

- Nem, nem az.

- Akkor meg? Különben is, nekem mint hyungodnak köteles vagy mindenről beszámolni, ami veled történik - vetette be az „idősebb vagyok nálad” fegyvert Taehyung.

Jungkook nyelt egy nagyot, és elnyomott néhány kitörni készülő nem éppen udvarias kifejezést, majd mintha csak egy haverjával beszélt volna, foghegyről odavetette a választ:

- A jelmezbálról.

- Ó, már alig várom, biztos jó móka lesz - vigyorgott a másik.

- Jó móka? - húzta el a száját Jungkook. Neki egy jelmezbál sem volt mókás.

- Aha. Biztos rengeteg lehet majd röhögni a többieken. Tuti lesz egy csomó vicces jelmez.

- Szóval te is olyan vagy! - Jungkook arca hirtelen egészen haragossá vált. Vádlón tekintett a mellette álló fiúra, aki semmit sem értett ebből a hirtelen változásból. Nem érezte úgy, hogy bármi bántót mondott volna, mégis úgy tűnt, a legkisebb valamit nagyon a szívére vett.

- Milyen? - kérdezte értetlenül Taehyung.

- Aki csak azért megy ilyen helyekre, hogy másokat jól kinevessen, és jót szórakozzon rajtuk!

- De hát nem erről van szó - próbálta volna megmagyarázni Taehyung, de a maknae akkorra már sietős léptekkel az emeletre vezető lépcsőket rótta.

Az idősebb fiú azonban nem hagyta ennyiben a dolgot, és a fiatalabb után eredt. A lépcsőfordulóban érte utol, karját elkapva kényszerítette megállásra Jungkookot.

- Engedj el! - fordult hátra amaz haragos tekintettel. Hangja száraz és fagyos volt, arcvonásai kemények, egyáltalán nem emlékeztettek arra a kedves és mosolygós fiúra, akit Taehyung megismert. És mégis. Képtelen volt levenni a tekintetét a vele szemben álló fiúról. Mintha az megbabonázta volna őt, és most nem engedné ki a bűvköréből. - Nem hallottad? Engedj el! - térítette vissza Jungkook hangja a valóságba. A maknae ezzel egy időben kirántotta a karját Taehyung kezének szorításából, mely akár a selyem, oly könnyedén csusszant ki a még félig elvarázsolt fiú ujjai közül.

Jungkook újra elindult, de az idősebb hamar magához tért, és ezúttal a fiú elé állva akadályozta meg amazt a továbbhaladásban.

- Kérlek, Jungkook, ne rohanj el! Nem tudom, mit vétettem, de ha valami olyasmit mondtam,

amivel megbántottalak, sajnálom. Nem akartam fájdalmat okozni neked.

Taehyung hangja őszintének tűnt, arcán valódi megbánás tükröződött, Jungkook nem is tudott tovább haragudni rá. Ahogy tudatosulni kezdtek benne az előző néhány perc eseményei, úgy jött rá, hogy kissé elvetette a sulykot. Taehyung nem szolgált rá erre a bánásmódra, hisz amióta ismeri, mindig kedves volt vele. Bocsánatot kell kérnie tőle.

- Ne haragudj, nem akartam ilyen undok lenni veled, csak tudod, elég rossz emlékeim vannak a jelmezbálokról - szabadkozott zavartan a maknae.

- Semmi baj - mosolyodott el Taehyung.

A fiatalabb megkönnyebbülve konstatálta, hogy az idősebb nem haragszik rá.

- De hidd el, jó buli lenne, ha mind együtt mennénk - igyekezett Taehyung rábeszélni őt, ám látva a fiatal feszélyezettségét, visszavonulót fújt.

Jungkook nem akart újfent goromba lenni Taehyunggal, de örült volna, ha a fiú végre leszáll a témáról.

- Rendben, befejeztem - emelte fel mindkét karját megadóan az idősebb. - De gondold át még egyszer! - azzal megfordult, és fütyörészve elindult a szobája felé.

Jungkook ott maradt egyedül a lépcsőfordulóban. Hátát a hűvös falnak döntötte, szemét lehunyta, és hagyta, hogy gondolatai kitisztuljanak, de csakhamar a másik arca jelent meg előtte.

Biztos jó móka lesz – visszhangzott fejében, a fiú előbbi mondata.

Talán mégis csak el kellene mennie, talán ez most más lesz.

A délelőtt hátralévő része táncpróbákkal telt. A fiúk egyre jobban és jobban teljesítettek. Kitartásuk és szorgalmuk lassan meghozza gyümölcsét.

Az ebéd alatt ismét a jelmezbál volt a téma. Jimin vigyorogva újságolta V milyen jó kis jelmezt talált ki magának.

- Olyan cuki leszek, hogy az összes lány a lábam előtt fog heverni.

Szinte látta maga előtt az őt körülvevő hölgykoszorút, ahogy a csinos lányok pillájukat rebegtetve felé olvadoznak tőle. Álmodozásából Suga éles hangja rántotta vissza. A fiú az asztalt csapkodta nevettében, miközben olyan hangosan röhögött, hogy többen is csodálkozva pillantottak oda a szomszédos asztaloktól, nem értvén, mi válthatott ki ilyen reakciót belőle. Hogyan is érthették volna, hisz amazok nem láthatták Jimin álmodozóan réveteg arckifejezését.

- Suga, kérlek, fegyelmezd magad - kérlelte szerelmét Namjoon, miközben ő is alig tudta elnyomni kitörni készülő nevetését.

- I-igyekszem - gurgulázta Suga nem sok sikerrel. Ám figyelme lassan terelődni kezdett, ahogy megérezte combján Namjoon kezének gyengéd szorítását. Szerelme érintésétől egészen más reakciók indultak be a testében, ám ezeket sokkal nehezebb volt visszafogni, mint egy egyszerű röhögőgörcsöt.

Azért a többieknek sem volt könnyű dolguk, mindegyikük hatalmas mosollyal az arcán bámult a kis Casanovára.

- Ez a fej, Jimin, ez mindent visz - vigyorgott J-Hope.

Szegény fiú szemét lesütve fixírozta az előtte heverő rizsestálban megbúvó néhány árva rizsszemet. Pár másodperccel később óvatosan felpillantva Jungkook tekintetével találta szembe magát. A maknae együttérzően rámosolygott.

A legkisebb nem értette, mi nevetni való van Jiminen. Ő szerette, hogy a fiú sokszor túlzásokba esett, és jó néhányszor két lábbal a föld felett járt. Imádta játékos, vidám természetét. Talán vele jött ki legjobban a csapatból.

Jungkook édes mosolya rögtön jobb kedvre derítette Jimint. A köztük lévő két év korkülönbség ellenére is remekül megértették egymást. Jimin csodálta a maknae tehetségét, a szorgalmát, mellyel a rájuk rótt feladatokat végezte, és kitartását, mely addig nem lankadt, amíg tökéletesen nem tudott mindent. Vele érezte magát legjobban a csapatból.

- Na, haver, ne vedd a lelkedre! Hisz tudod, hogy szeretünk - bújt oda vigyorogva a fiúhoz J-Hope. - Különben is, kinek a kockahasa miatt nőtt meg a követőink száma?

Jimin kihúzta magát, J-Hope pedig elismerése jeléül barátságosan hátba veregette a fiút.

- És te, Jungkook, meggondoltad magad a jelmezbált illetően - fordult a legkisebb felé Jin.

- Naa, légysziii, gyere el velünk! - kérlelte Jimin.

- Ne hagyd ki! Jó kis buli lesz! - kacsintott rá Taehyung.

- Hát, ha ennyire ragaszkodtok hozzá - adta be végül a derekát Jungkook.

- Ez az! - öklöztek a levegőbe a fiúk, kivéve Sugát, aki láthatóan kényelmetlenül izgett-mozgott a székén. Azonban a többiek annyira belemerültek a beszélgetésbe, hogy fel se tűnt nekik, kivéve egy embert. És ez a valaki pontosan tudta, hogy mi a fiú viselkedésének az oka.

- Namjoon, nincs kedved felmenni egy kicsit az emeletre? - súgta kedvese fülébe Suga.

- Talán majd később. Most kíváncsi vagyok a többiek milyen jelmezt találtak ki maguknak.

Szerelme erre kelletlenül bólintott, de ettől még egyáltalán nem érezte jobban magát.

- És te mi leszel, J-Hope? - érdeklődött Jimin.

- Fegyenc - vigyorodott el a fiú.

- Eh? - csodálkoztak a többiek.

- Miért pont fegyenc? - érdeklődött Namjoon.

- Hát hogy majd jól magamhoz bilincselhessem a lányokat! – kuncogott J-Hope.

- Te olyan hülye vagy! - adott játékosan egy kokit a fiú fejére Jimin.

- Tudom – nevette el magát J-Hope.

- Mondtam én, hogy jó móka lesz - nevetett Taehyung Jungkookra. – Tényleg, te minek öltözöl be?

- Hm, ezen még nem gondolkodtam.

- Lehetnél Frankenstein. Húú - emelte két karját a magasba J-Hope, miközben próbált ijesztő lenni.

- Hagyd már a hülyeségeidet! - teremtette le Jimin. - Egy ilyen csinos fiút nem szabad elcsúfítani.
- Mit szólnál egy vámpírhoz? - vetette fel Jin.

- Egy vonzó vámpír, aki mindenkit megbabonáz – tűnődött el Jimin. – Egész jó ötlet.

- Jungkook? – fordult felé Jin.

- Nekem tetszik.

- Akkor ezt megbeszéltük – mosolygott elégedetten Jimin.

- Na és te, Jin? – kérdezett vissza Jungkook? – Te kinek öltözöl?

- Jack Sparrow leszek a Karib tenger kalózaiból.

- Wow! – adtak tetszésüknek hangot a többiek.

- Lesz egy nagyon jóképű kapitányunk – mosolyodott el Namjoon.

Jin egészen elpirult a bók hallattán.

- Több önbizalmat, Jin, több önbizalmat – paskolta meg a fiú karját J-Hope.

- Több lányt fogsz magadba bolondítani, mint Johnny Depp. – Jimin úgy vigyorgott, mint a vadalma, amitől nemhogy megjött Jin önbizalma, hanem még inkább elbátortalanodott.

- Ne is foglalkozz vele – karolta át a vállát Taehyung. – Minden lány szereti a jóképű,

titokzatos rosszfiúkat. Tuti sikered lesz!

- Kösz, Tae. – Jin hálás volt a fiúnak a biztatásért, aki egyszerűen nem értette, miért ennyire félénk a csapattársa. Hisz igazán jóképű srác, erről már volt alkalma meggyőződni, mikor egy alkalommal kettesben maradt vele, és kissé jobban elmélyedt a fiú arcvonásaiban, mint kellett volna. Ha egy kicsit bátrabb lenne, bomlanának utána a lányok.

- És te, Taehyung? – nézett rá kíváncsian Jimin.

- Én varázsló leszek.

- És bevarázslod az összes lányt a szobádba?

- Jimin, most már komolyan befejezhetnéd! – csattant fel Jin. A többiek egész meglepődtek ezen a reakción, mivel Jin csendes, nyugodt fiú volt, csak nagyon ritkán emelte fel a hangját.

- Elnézést – kért azonnal bocsánatot az érintett.

- Ha már itt tartunk – igyekezett oldani a feszült hangulatot J-Hope -, te végül nem mondtad el, minek öltözöl be, Jimin.

- Mickey Mouse leszek – mosolyodott el a fiú.

- Cukiii. Biztos odáig lesznek érted a lányok. Mármint… úgy értem… mindenki nagyon aranyosnak fog találni – vörösödött el Jungkook.

Jin halkan kuncogni kezdett a maknae zavara láttán. Néha nem olyan rossz, ha te vagy a legkisebb.

- És te, Namjoon?

- Tojás leszek.

- Tojás? – néztek a többiek tágra nyílt, csodálkozó szemmel a fiúra.

- Igen. Gudetama, a tojás.

- Hát ezt meg honnan szedted? – érdeklődött J-Hope.

- Csak megtetszett, és kész – vonta meg a vállát Namjoon.

- Akkor már csak Suga maradt hátra – fordult felé Jimin.

- Mi az? – riadt meg hirtelen az érintett.

- Figyelsz te egyáltalán ránk?

- Hát persze.

- Akkor elárulnád, hogy te minek fogsz beöltözni, vagy titok?

- Már miért lenne titok? Naruto leszek.

- Ninja leszel? Nem rossz!

- Már nagyon várom a szombat estét! – sóhajtott fel Jimin.

- Látjuk – nevette el magát J-Hope.

Suga kihasználva, hogy nem rá figyelnek többé, odahajolt Namjoonhoz.

- Na, most, hogy már tudod, ki mi lesz a jelmezbálon, felmehetnénk az emeletre? – kérlelte kedvesét.

- Minek akarsz te mindáron felmenni a emeletre? – kérdezte kaján mosoly kíséretében a leader.
- Tudod, te azt nagyon jól! – villantak meg Suga szemei.

Namjoon elvigyorodott. Hát persze, hogy tudta. Nagyon is tisztában volt, mi megy végbe a másikban, és hogy mennyire szenved a kedvese. Nem tehetett róla, de élvezte, hogy végre az ő kezében van az irányítás. De a cuki kiskutya tekintetű, aztán a mérges kiskutya tekintetű Suga teljesen levette a lábáról, nem tudott ellenállni a fiúnak. Szerette volna most azonnal a karjaiba zárni és ezernyi apró csókkal elhalmozni.

- Menjünk – súgta szerelme fülébe.

És ettől az egyetlen szótól Suga arca úgy kivirult, mint rózsa a nyári napsütésben.
- Mi most kicsit visszavonulunk – állt fel Namjoon. – Találkozunk a táncpróbán. Addig meg legyetek jók.

- Még hogy mi legyünk jók - vigyorgott J-Hope, miután mindkét fiú már hallótávolságon kívül volt.

- De akkor is olyan mázlisták – sóhajtott fel Jimin. – Én is szeretnék már egy barátnőt.
- Majd a jelmezbálon – paskolta meg a fiú karját Taehyung.

3. fejezet

      - Hyung - fészkelődött zavartan Taehyung alatt Jungkook.
      - Igen? - kérdezte amaz még mindig elmerülve a másik szemében.
      - Lemásznál rólam? Nehéz vagy! - nézett rá bocsánatkérően.
      Taehyung egyetlen másodperc alatt visszatért a valóságba.
      - Jaj, ne haragudj! Sajnálom - állt fel gyorsan, majd kezét nyújtotta Jungkook felé, hogy őt is felsegítse.
      Időközben Jimin és Hoseok is odaértek. Aggódva hajoltak oda a két fiúhoz.
      - Jól vagytok?
      - Minden rendben?
      - Igen, nincs semmi baj. Egyikünk se sérült meg - mosolygott Jungkook a többiekre.
      - Akkor folytathatjuk? - Jimin lelkesedése egy pillanatra se hagyott alább.
                        - Jó is lenne - nézett órájára Hoseok -, de ha most nem indulunk el, akkor elkésünk a megbeszélésről, és Rap Monster leszedi a fejünket.
                        - Akkor majd délután folytatjuk - jelentette ki vidáman Jimin, a többiek pedig válaszképp bólintottak egyet.

Mire a próbaterembe értek, Namjoont, Yoongit és Seokjint már ott találták.
                        - Először is el kellene döntenünk, hogy miről szóljon a debütáló számunk - ragadta magához a szót a leader. - Olyan témát szeretnék, amihez mindannyian hozzá tudunk szólni.
                        - Hmmm - gondolkodott mindenki elmélyülten, szinte hallani lehetett, ahogy forogtak a kerekek a fiúk fejében.
                        - Mi lenne, ha a szerelemről énekelnénk? - vetette fel az ötletet Jimin.
                        - Nem lenne az erős kezdés? - billentette kissé oldalra a fejét elgondolkodva Seokjin.
                        - Miért lenne az? Hisz’ mindannyian voltunk már szerelmesek!
                        - Te már csak tudod, te kis gigoló! - szívatta társát Hoseok.
                        - Tudod, hány lány volt értem odáig a középsuliban! - szegte fel büszkén a fejét Jimin.
                        - Biztos voltam benne, hogy te voltál a legmenőbb srác a sulidban - vigyorogta el magát Yoongi.
                        - Hiába gúnyolódtok, majd meglátjátok!
                        - Mégis mit?
                        - Nekem lesz a legtöbb rajongóm a csapatból!
                        - Hát hogyne, Jimin - kuncogott Hoseok.
                        - Menj a francba! - fordított durcásan hátat a többieknek.
                        - Na, Jimin. J-Hope nem úgy gondolta - próbálta kibékíteni Seokjin.
                        - Végül is megpróbálhatnánk - gondolkodott el Namjoon.
                        - Fiúk - szólalt meg halk hangon Jungkook ­-, én még sosem voltam szerelmes.
                        - Mi? - lepődtek meg mindannyian. Még Jimin is visszafordult, elfelejtkezve duzzogásáról.
                        - Még sosem voltál szerelmes egyetlen lányba se? - nyíltak tágra a szemei.
                        - Nem is tetszett soha senki? - érdeklődött Yoongi kíváncsian.
                        - Nem volt rá időm - vallotta be pirulva a legkisebb. - Kiskoromtól fogva táncolok. A suli meg a próbák mellett nem maradt sok szabadidőm, és később még énekórákra is jártam.
                        - Szegénykém! - sóhajtott fel sajnálkozva Jimin, aki számára csajozás nélkül nem volt kerek a világ.
                        - Hé, még nem maradt le semmiről - mosolygott a fiúra Yoongi. - Még rengeteg ideje van megtalálni az igazit - pillantott szerelmes tekintettel Rap Monsterre.
                        - Remélem, én is olyan szerencsés leszek, mint ti. Olyan jó látni, mennyire szeretitek egymást.
                        - Biztos vagyok benne, hogy te is hamarosan megtalálod a boldogságot.
                        - Viszont továbbra sincs témánk - jegyezte meg száját elhúzva Hoseok.
                        - Na, és a suli? - szólalt meg a beszélgetés alatt most először Taehyung. - Abban Jungkooknak is van tapasztalata.
                        - És mindnyájunknak megvan róla a véleménye! - Namjoon hangja nem úgy csengett, mintha túl sok pozitívummal lett volna az oktatási intézményekről.
                        - Ez nagyon jó ötlet - helyeseltek a többiek is.
                        - Na, akkor ezt megbeszéltük. Házi feladat, hogy stílusos legyek - vigyorogta el magát Namjoon -, mindenki írja le a sulival kapcsolatos érzéseit dalszöveg formájában. Határidő, holnap tizenegy óra.
                        - Mi? Már holnapra? - kapott frászt Jimin.
                        - Nagyon szigorú tanár bácsi vagy! - mormogott maga elé Hoseok. A többiek arckifejezése láttán nevetésben törtek ki, de ő korántsem találta viccesnek a dolgot.
                        Miután mindent megbeszéltek, elmentek ebédelni. Utána lepihentek egy kicsit, hogy aztán újult erővel lássanak neki a táncpróbának.

                        A terem ajtaja kicsapódott, és Yoongi, akár egy jó focista, becsúszással érkezett meg a többiek közé, akik a terem közepén ültek egy kupacban.
                        - Fiúk, ezt nézzétek! - kapta elő mobilját izgatottan. Nyomkodott rajta néhány gombot, majd a telefon képernyőjét a társai felé fordította.
                        Először egyikük sem értette mi érdekes van egy üres twitteres oldalban, de amikor meglátták a képüket és a nevüket, és végre leesett nekik, mindannyian ugyanolyan izgatottá váltak, akárcsak Yoongi.

          - Van hivatalos twitter oldalunk! Ez az! - öklözött a levegőbe Jimin.
          - Végre tudunk kommunikálni a leendő rajongóinkkal! - lelkesedett Hoseok is.
          - Tegyünk fel egy közös képet!
          Jungkook ötletét mindenki örömmel fogadta.
          - De kéne valaki, aki lefényképez minket - dobolt mutatóujjával mobilja oldalán Yoongi.
          Jimin hamar megoldotta a problémát. Kiviharzott a teremből, majd két perccel később egy riadt gyakornok fiút maga után húzva tért vissza.
          - De aztán jó legyen a kép! - figyelmeztette, miután a kezébe nyomta csapattársa mobilját.

          A fiúk összeálltak, mindenki valamilyen aranyos vagy hülye pózt vett fel. A mobilon kattant a gomb, és elkészült a csapat első, rajongóknak szánt hivatalos képe.

          - Köszönjük - kapta ki a srác kezéből a telefont Jimin. Gyorsan megnézte a képet, hogy olyan-e, mint amilyet szerettek volna, majd már tolta is ki a gyakornok fiút az ajtón.
          - Suga, megvannak a belépési adatok?
          - Igen, azt is elmondta a menedzserünk, mikor összefutottam vele.
          - Akkor tiéd a pálya - nyomta a kezébe a készüléket Jimin.
Fél perccel később már fent is volt a kép.
          - Máris van ezerötszáz követőnk! - bökött izgatottan a képernyőre Jungkook.
          - Ilyen rövid idő alatt ez nem semmi - füttyentette el magát Namjoon.
          - Mi lenne, ha kicsit motiválnánk őket?
          - Mire gondolsz? - fordult Hoseok felé Yoongi, de a fiú válasz helyett kikapta kezéből a telefont, és máris pötyögni kezdett. Mikor végzett, visszacsúsztatta a készüléket Yoongi kezébe.   A másik elmosolyodott, majd hangosan is felolvasta, mi áll a bejegyzésben.
          - Figyelem! Ha elérjük a tízezer követőt, Jimin megmutatja a kockás hasizmát!

          - Gondolod, ez elég motiváció a rajongóinknak? - vigyorgott Namjoon, mire Jimin szúrós tekintettel felhúzta a pólóját.
          - Ettől minden lány elalél - jelentette ki határozottan. - Tökéletes.
          Hoseok odanyúlt, és megérintette a fiú hasát.
         - Hát, azért én még gyúrnék rá egy kicsit - húzta el a száját, mire Jimin ijedten kezdte el tapogatni a kockáit.
          - Tényleg úgy gondolod, hogy még nem elég izmos?
          - Hááát - játszotta meg magát Hoseok, de a másik kétségbeesett arca láttán alig bírta visszafojtani kitörni készülő nevetését.

          - Ugyan már, Jimin, nem látod, hogy csak szívat? - vigyorgott Namjoon.

          - Teee... - vetette magát az említett Hoseokra. Szerencsére nem volt egy haragtartó típus, így pár perc múlva már ő is együtt nevetett a többiekkel.

          - Na, most, hogy ilyen remekül kiszórakoztuk magunkat, ideje dolgozni is egy kicsit - állt fel a leader.

          A többiek is feltápászkodtak, majd nekiálltak táncolni. A debütálásuk egyre inkább kézzelfogható közelségbe került, ezt mindegyikük érezte, így mindenki a lehető legjobb formáját igyekezett hozni.

          Így, hogy már heten vannak, és elkezdtek végre az első dalukon dolgozni, már nem kell sokat várniuk. A gondolatra mindenkit lázas izgatottság fogott el, hisz mindannyian erre a pillanatra várnak, azóta, hogy beléptek a céghez.

          Két és fél órával később, izzadtan, fáradtan, teljesen kimerülve omoltak a táncterem padlójára. Az összhang immár tökéletes volt a fiúk között tánc terén. Annyira együtt mozogtak, mintha kiskoruktól fogva együtt táncoltak volna. Taehyung is meglepően hamar felvette a ritmust, pedig még csak két napja gyakorolt velük. Namjoon, aki a legkevésbé tudott táncolni, is rengeteget javult a tánctanára és Hoseok különóráinak köszönhetően.
          - Egy kis kosármeccs? vetette el szokás szerint Jimin.
          - Én meghaltam - terült el Jin.
          - Én viszont benne vagyok - ült fel Yoongi. - Azt hallottam, jó játékos vagy, kíváncsi vagyok, mit tudsz - fordult Taehyung felé.
          - Én benne vagyok!
          - Akkor nyomás!

          A két csapatkapitány Yoongi és Taehyung lett, akik aztán csapattársakat választottak maguknak. Szerencsére Taehyungé volt a kezdés joga, így a múltkori esetet elkerülendő, Jungkookot választotta elsőnek, aztán Jimint. Hoseokkal már volt alkalma együtt játszani, most kíváncsi volt a másik kettővel milyen lesz.

            Seokjin, aki túlságosan fáradtnak érezte magát a játékhoz, vállalta a bíró szerepét. A meccs végig nagyon szoros volt, és Taehyung hamar megállapította, hogy Yoongi tényleg kitűnő játékos.

            - Én nem vágyom semmi másra, csak egy forró fürdőre - lihegte Jimin, két kezét térdén megtámasztva.
            - Én csak az ágyikómat akarom - nyögte Hoseok.
            - Azt hiszem, mindannyiunkra ráfér a pihenés vacsora előtt - jelentette ki fújtatva Namjoon.
            - Akkor később találkozunk. - Hoseok lelki szemei előtt már látta is magát a párnácskáján pihegni.

            Miután mindketten lefürödtek, Namjoon épp azon volt, hogy megmasszírozza Yoongit, akinek igencsak elgémberedtek a tagjai a mai nap után. Szerelme hasra feküdt az ágyon, Namjoon pedig a csípőjére ült. Egy kis illóolajat öntött a kezébe, majd gyengéden masszírozni kezdte a fiú vállait.
            - Mmm - adott hangot tetszésének Yoongi.
            - Jólesik? - hajolt előre Namjoon, azzal csókolt lehelt a fiú nyakába.
            - Igen, és ez is - mosolyodott el.
            Namjoon épp azon volt, hogy további csókokkal kényeztesse a fiút, amikor kopogtak.
            - Hogy az a... - morgolódott, miközben lekászálódott Yoongiról, és elindult ajtót nyitni. - Ajánlom, hogy fontos legyen - mordult rá az előtte álló Jiminre.
            - A tánctanárod rád vár! - vetette oda amaz nem túl kedvesen a zord fogadtatás láttán.
            - A francba! - kapott fejéhez Namjoon. - Erről teljesen elfeledkeztem!
            Gyorsan ledobta a köntösét, felvett egy pólót, meg egy melegítőnadrágot, és már szaladt is le a táncterembe.
            - Mondd csak, Jimin, nincs kedved megmasszírozni? - érdeklődött Yoongi, aki nem volt éppen túl boldog, hogy szerelmének pont most kellett lelépnie.
            - Még mit nem, én csak csinos lányokat masszírozok! - hátrált tiltakozásképp a másik.
            - Én talán nem vagyok elég szép neked? - rebegtette felé a szempilláit mosolyogva Yoongi.
            - Kapd be! Majd Namjoon megmasszírozz, ha visszajön!
            - Jól van, na! - fúrta a fejét párnájába Suga.
            - Aish! Rendben van! - emelte az ég felé két karját megadóan Jimin egy hatalmas sóhaj közepette. - De csak a vállaidat, rendben?
            - Igen, és nagyon szépen köszönöm - derült fel Yoongi arca a jó hírre.
Jimin letérdelt az ágy mellé, kezeit Suga vállára helyezte, majd gyengéden masszírozni kezdte.
            - Aranykezed van - dicsérte a fiú.
            - Naná, őstehetség vagyok, nem tudtad?
            - Mondd, van valami, amihez nem értesz? - kérdezte nevetve Yoongi.
            - Nem hinném, én mindenhez értek - vigyorgott Jimin.
            - Kész főnyeremény vagy te nekünk!
            - Ne gúnyolódj, mert abbahagyom - fenyegetőzött.
            - Kérlek, ne! - ijedt meg Yoongi. - Jó leszek, ígérem - nézett a fiúra kiskutya szemekkel.
            Jimin felnevetett.
            - Már értem, miért van annyira odáig érted Rap Monster.
            - Mert olyan elbűvölő vagyok?
            - Inkább édes.
            - Köszi, Jimin. Te is elég jó fej vagy! - nevette el magát Yoongi.
            - Mintha ezt eddig nem tudtad volna.
            - De most bizonyosodtam meg róla igazán.
            - Könnyű téged meggyőzni.
            - Hát, csak a megfelelő dologgal kell próbálkozni.
            - Ennyi elég lesz? Kezdenek elgémberedni az ujjaim.
            - Igen, köszönöm. Sokkal jobban érzem magam.
            - Na, akkor én megyek is.
            - Várj, nincs kedved megnézni velem egy filmet vagy valami?
            - Unatkoznál, még nem ér vissza Rap Monster, mi?
            - Igen - vallotta be szégyenlősen Yoongi.
            - Rendben, úgysincs nekem se mit csinálnom. De akkor akciófilmet nézünk.
            - Okés. Te választhatsz.

            A főhős épp leverte az utolsó rosszfiút is a filmben, mikor az ajtó kivágódott, és Hoseok jelent meg hatalmas vigyorral a képén.
            - Képzeljétek, a hétvégén álarcosbál lesz!
            - Jelmezbál itt? - nézett egymásra Yoongi és Jimin.

2. fejezet

     Másnap V idegesen lépett ki szobája ajtaján. Igaz, hogy Suga éjjel átjött elmagyarázni a helyzetet, de akkor is kellemetlennek érezte a fiúkkal való találkozást. Ráadásul Rap Monsterrel azóta még nem is beszélt.
     És pont a leader - túrt bele hajába kétségbeesetten. Remélte, hogy hamar elfelejtődik ez az incidens, nem szeretett volna senkivel se konfliktusba kerülni.
     - Jó reggelt, V! - köszöntötte mosolyogva a folyosón a mellette elhaladó fiú.
     - Jó reggelt! - köszönt vissza Taehyung még mindig gondolataiba révedve.
     Jungkook csodálkozva nézett a fiú után. A hatalmas mosoly helyett mintha kétségbeesés ült volna ki az arcára. Néhány pillanatig még bámulta a hátát, míg amaz el nem tűnt a folyosó fordulójában, aztán vállat vont, és tovább sietett Jiminnel közös szobájuk felé. Remélte, hogy a fiú felébredt már végre, és lemehetnek reggelizni.
     Időközben Taehyung leért a földszintre, de annyira elmerült a gondolataiban, hogy nem is figyelte, merre megy. Egyszer csak egy fehér ajtó állta útját, de ez sehogy sem hasonlított a kantin kétszárnyú ajtajára.
     - A francba! - kiáltott fel dühösen, majd hátraarcot csinálva igyekezett kiigazodni a számára még ismeretlen földszinti folyosókon. Útközben összefutott az éppen szintén reggelizni készülő Seokjinnel.
     - Néhány nap alatt beleszoksz, ne aggódj. Kissé tekervényes, de azért nem egy megfejthetetlen labirintus - nevette el magát az idősebb.
     - Remélem - mormogta az orra alatt Taehyung.
     - Az éjszaka történtek miatt vagy még mindig letörve? - váltott komoly hangnemre Seokjin.
     Taehyung szemei hirtelen kikerekedtek, csodálkozva fordultak a másik felé.
     Hát, ő meg honnan tud erről?
     - Reggel összetalálkoztam Rap Monsterrel, ő mondta - válaszolta meg a fiú gondolatban feltett kérdését.
     Hát, ez fasza! Az egész csapat meg fogja tudni?
     Taehyung egyre jobban kétségbeesett, de nem jött ki hang a torkán, csak tátogott, mint a partra vetett hal. Ám Seokjin mintha csak gondolatolvasó lett volna, szavaival rögtön megnyugtatta a teljesen összeomlani látszó fiút.
     - Nyugi, csak nekem mondta el, másnak nem szólt róla.
     Taehyung megkönnyebbülten sóhajtott fel. Legalább ezt megúszta. Biztos volt benne, hogy a három fiú napokig ezzel ugratta volna. Persze szigorúan a két érintett fél jelenléte nélkül.
Seokjin miatt nem aggódott, a fiú csendes, visszahúzódó személynek tűnt. Komoly, megbízható srác benyomását keltette az emberben. Taehyung sejtései az utóbbit illetően hamarosan be is igazolódtak. Időközben megérkeztek a kantin elé, ám a másik ahelyett, hogy benyitott volna, hirtelen a csapattársa felé fordult.
     - Szeretnék az éjjel látottakkal kapcsolatban valamit elmesélni neked. Van számomra néhány szabad perced?
     - Igen, persze - bólintott Taehyung, kíváncsian várva, vajon mit akarhat mondani neki a másik.
     Seokjin hirtelen megragadta a karját, és maga után húzta. Elfordultak a folyóson jobbra, majd a fiú rögtön az első ajtón benyitott. Az ajtó minden ellenállás nélkül kitárult. Egy szűk kis helyiségben találták magukat, az ott heverő seprűk, vödrök, és mindenféle tisztítószerek alapján valószínűleg a takarítók raktárhelyisége lehetett.
     Seokjin felkapcsolta a villanyt, míg Taehyung becsukta maguk mögött az ajtót. A hely szűkössége révén egész közel kellett állniuk egymáshoz, és Taehyung csak most vette észre a fiú gyengéd arcvonásait.
     Seokjin határozottan jóképű volt, de nem az a szembetűnő, szívdöglesztő típus. A vonásai sokkal inkább lágyak és kifinomultak voltak, mintha csak egy festő vásznán keltek volna életre. A meleg, barna szempár pedig nyugalmat és biztonságot sugárzott, bár Taehyung fejében megfordult, hogy talán csak az adott helyzet miatt látja mindezeket a fiú tekintetében. Jobban megfigyelve azonban, mintha némi bizonytalanság is megbújt volna a szemeiben.
     Aztán tekintete a másik ajkaira tévedt. Azokra a gyönyörű, kívánatos ajkakra. Elképzelte milyen puha, meleg csókokat lehelhet vele a fiú, és ebbe beleborzongott minden porcikája.
     - Taehyung, jól vagy? - hajolt közelebb hozzá aggódva Seokjin.
     - I-igen, csak elbambultam kissé, ne haragudj - szabadkozott, miközben azon dühöngött magában, hogy lehetett ennyire hülye. Remélte, hogy a másik nem vette észre, mennyire megbámulta. De a fiú vagy tényleg nem vette észre, vagy csak úgy tett. Mindenesetre kiegyenesedett, megköszörülte a torkát, majd megszólalt.
     - Most viszont kérlek, figyelj rám, szeretnék valamit elmesélni Rap Monsterrel és Sugával kapcsolatban. - Taehyung bólintott, jelezve, hogy figyel, mire Seokjin folytatta. - A két srác itt ismerkedett meg a dormban egymással. Már az elején szimpatikusak voltak egymásnak, de köszönésen kívül más nem történt. Aztán egy nap megtudták, hogy egy csapatba kerülnek.
Örültek neki, és nagy lelkesedéssel vetették bele magukat az egymással való közös munkába. Teltek a napok, hetek, hónapok, és ők szép lassan egyre jobban megkedvelték egymást. Egyre több időt töltöttek együtt, egyre jobban megismerték a másikat, míg végül egymásba szerettek.     

     Aztán egy nap elcsattant az első csók. Ám ekkor Suga megijedt. Aggódni kezdett, mi lesz, ha valaki rájön a kapcsolatukra. Hogy tudják majd eltitkolni mindenki elől? Na és a csapattársak? Vagy őket avassák be? De akkor mit tegyenek, ha a többiek nem fogadják el a kapcsolatukat? És, ha el is fogadnák, ha ez egyszer kiderül, az az egész csapat végét jelentheti. Egy még teljesen össze sem állt, nem debütált csapat végét.
     Suga nem tudott, és nem is akart ekkora kockázatot vállalni. Megbeszélték, hogy csakis egyszerű csapattársaként fognak egymással viselkedni. És tartották is a szavukat, de közben rettenetesen szenvedtek. Főleg Suga. Azt hiszem, Rap Monster is, de ő sokkal jobban palástolta az érzéseit.
     A két fiú persze azt hitte, hogy mi, többiek mindebből, az egymás iránti érzéseikből és szenvedéseikből mit sem veszünk észre, de tévedtek. Mi talán előbb láttuk, hogyan éreznek egymás iránt, mint ők maguk. Szóval így folytatódott tovább minden, míg egy nap Jimin megelégelte a dolgot és megkérdezte tőlük, hogy miért nem vallják be azt, amit még a vak is lát, vagyis hogy szerelmesek egymásba. Erre persze mindkét érintett fél fülig pirult zavarában.
     De Jimin nem hagyta annyiban, tovább bíztatta őket, hogy csókolják meg végre egymást. Ám tátva maradt a szája, mikor Suga szégyenlősen bevallotta, hogy már túl vannak a dolgon. Viszont Jimin ekkora végleg elvesztette a fonalat. Ha összejöttek, miért nem mondták el nekik? És akkor miért viselkednek ilyen hűvösen egymással? Miért játsszák meg magukat a csapattársaik előtt?
     Suga válaszából azonban mindenre fény derült. Megbeszélték, hogy csak barátok lesznek, csapattársak, mivel nem akartak gondot okozni a többieknek, veszélybe sodorni a csapatot. Mert, ha a köztük lévő kapcsolat napvilágot látna, az az egész banda létét fenyegetné.
     Mindannyiunkat meghatott Rap Monster és Suga cselekedete. Ha arra gondoltunk, hogy ők ketten képesek lettek volna miattunk feláldozni a szerelmüket, melegség járta a szívünket. Úgy éreztük, többé nem csupán csapattársak, hanem barátok vagyunk. Valahogy közelebb kerültünk egymáshoz.
     Jimin kijelentette, hogy majd mi fedezzük őket. Ebben mind egyetértettünk. Suga persze, először megijedt, de megnyugtattuk, hogy nem lesz semmi baj, bízzon bennünk. Mégse hagyhattuk, hogy így szenvedjenek. Suga annyira meghatódott, hogy a könnyei is eleredtek, Jimin átkarolta, úgy vigasztalta. Még Rap Monster is teljesen elérzékenyült, pedig ő nem szerette kimutatni a legbenső érzéseit, látszott is rajta, hogy zavarba van.
     Aztán J-Hope felvetette, hogy akkor már egy szobába kellene költözniük. Na, de mégis milyen indokkal tehetnék ezt meg? Ez járt mindünk fejében. De nem kellett rajta sokáig gondolkoznunk, mert J-Hope-nak máris támadt egy ötlete, mondjuk szerintem Rap Monster nem egészen így képzelte a megoldást.

     Másnap az épületben mindenki arról pusmogott, hogy Namjoon milyen rettenetesen horkol. Láttad volna a fejét, tajtékzott a dühtől, végigkergette J-Hope-t a fél épületen. Hiába bizonygatta amaz, hogy csak segíteni akart. Végül Sugánál lelt menedékre, aki szintén jót szórakozott a történteken.
     De J-Hope terve beválni látszott. Addig hisztizett és panaszkodott a többi gyakornoknak, míg végül a menedzser fülébe jutott a dolog, és ő maga ajánlotta fel, hogy költözzön át egy másik szobába. Persze, ő rögtön kijelentette, hogy nem szeretne egyedül lakni, és hogy én olyan csendesebb, kedvesebb srác vagyok, biztos éjjel is így viselkedem. Amikor aztán a menedzser megkérdezte, hogy Sugával mégis mi legyen, csak hanyagul odavette, hogy aludjon a srác egy szobában Rap Monsterrel, ő úgyis sokkal toleránsabb és jobban bírja a gyűrődést, mint a többiek.
     A menedzser belement. A többiek alig bírták megállni, hogy el ne röhögjék magukat, amint kitette a lábát, mindenki nevetésben tört ki. Így elmondva tudom, nem annyira vicces, de ha élőben láttad volna...
     Mindezt csak azért meséltem el, hogy tisztában legyél mindennel. Tudod, Suga megint aggódni kezdett - komorodott el Seokjin helyes arca. - Nem tudom, te hogy állsz ehhez a dologhoz, de szeretnélek megkérni, hogy tartsd titokban, és nyugtasd meg Sugát is efelől.
     - Jin, nincs miért aggódnod, ahogy Jimin is mondta, mi egy csapat vagyunk, a két fiú titka nálam biztonságban van.
     - Köszönöm, V, nagyon hálásak vagyunk érte.
     - Ugyan már, igazán semmiség - legyintett Taehyung zavartan. Úgy érezte, ez nem a legjobb alkalom, hogy elmondja, ő is a fiúkat szereti. Nem akart problémát okozni senkinek, így úgy döntött, egyelőre megtartja a titkát.
     Elmélkedésének gyomra hangos korgása vetett véget.
     - Jaj, ne haragudj, én csak itt dumálok neked, te meg majd’ éhen halsz - kért elnézést Seokjin. - Gyere, menjünk enni!
     - Rendben.
     Seokjin kinyitotta az ajtót, és elindultak a kantinhoz.

     Mire odaértek, a többiek már befejezték a reggelijüket.
     - Hát, ti meg hol voltatok ennyi ideig? - érdeklődött Hoseok.
     - Aki kíváncsi, hamar megöregszik - koppintott a táncos orrára Seokjin, mire az tüntetőleg a másik irányba fordult.
     - Sajnálom, az én hibám. Én tartottam fel Jint - hajtotta le a fejét bocsánatkérően Taehyung.
     - Nem azért mondtam - tiltakozott Hoseok.
     - Nem megyünk ki egy kicsit kosárra dobálni próba előtt? - vetette fel Jimin.
     - Én benne vagyok - lendítette magasba a kezét Jungkook.
     - Én is - válaszolta kevésbé lelkesen Hoseok.
     - Én teleettem magam - tette a kezét a hasára Namjoon.
     - Most én is passzolok - nézett a fiúkra bocsánatkérően Yoongi.
     - Oksa, akkor csak hárman megyünk. Hé, V! - fordult Jimin a fiú felé. - Ha végeztél, és van kedved, csatlakozz te is. Az udvaron leszünk.
     - Rendben, igyekszem.
     - Egyél csak nyugodtan, addig mi bemelegítünk.
     Miután a srácok kimentek, Seokjin hirtelen meglátta egy ismerősét, akivel feltétlen beszélnie kellett. Így Taehyung ott maradt Namjoonnal és Yoongival hármasban. Mielőtt még kínossá vált volna a csönd, a leader megszólalt.
     - Ami az éjszakát illeti, szeretnék bocsánatot kérni, mint leader már a legelején el kellett volna mondanom mindent.
     - Semmi gond. Jin az előbb elmesélte az egész történetet.
     - Mégis mit mondott neked? - kérdezte bizonytalanul Yoongi.
     - Hát, hogy hogyan jöttetek össze, meg hogy tudták meg a többiek. Most már én is csapat tagja vagyok. Megtartom a titkotokat, emiatt nem kell aggódnotok.
     A fiú széles mosolya és csillogó szemei azt az érzést keltették Yoongiban, hogy valóban megbízhatnak benne.
     - Köszönjük.
     Taehyung bólintott, majd betömött egy nagy adag rizst a szájába.
     - Akkor mi most nem is zavarunk, reggelizz nyugodtan.
     A két fiú felállt, és indult volna kifelé, mikor Taehyung felpattant.
     - Suga, egy pillanatra még.
     Odahajolt a fiú füléhez, és belesúgott valamit, mire annak először kikerekedtek a szemei, majd mosoly ült ki arcára. Kifelé menet Namjoon megpróbálta kiszedni belőle, hogy mit mondott neki a másik, de Yoongi csak somolygott, és egy szót se szólt.

     A reggeli végeztével Taehyung kiment az udvarra, és pár percnyi keresgélés után megtalálta a három srácot a kosárlabdapályán.
     - De jó, hogy jöttél! - üdvözölte Jimin. - Mit szólnál egy kettő kettő elleni meccshez? Lássuk, sportban is vagy-e olyan jó, mint a zenében!
     - Benne vagyok! - viszonozta Jimin kihívó pillantását.
     - Akkor te leszel J-Hope-pal, én meg Jungkookkal.
     Taehyung végzett néhány bemelegítő mozdulatot, majd elkezdődött a meccs. A srácok mind jónak bizonyultak, így nem volt könnyű dolga, de ő sem hagyta magát. Ahhoz képest, hogy most játszottak először együtt, egész jól össze tudott dolgozni Hoseokkal. Egyre jobban belelkesültek, ám az egyik labdaszerzéses akció során Taehyung túlságosan heves volt, aminek következtében a betonon kötött ki, magával sodorva Jungkookot is.

     Másodpercekig feküdtek mozdulatlanul, Taehyung pedig teljesen elmerült azokban a csodálatos, meleg barna szemekben.